Folytatódik sorozatunk legendás színházi szerelmek nyomán. Új epizódunkban a magyar színházművészet két meghatározó, egyetemes érvényű egyéniségének történetét idézzük fel. Bajor Gizi és Zilahy Lajos két évtizeden átívelő, különös ihletettségű szövetsége először szerelmi, majd munkatársi kapcsolatban bontakozott ki. Hazajáró lélek, Romlatlanság, Zenebohócok, Két fogoly, Szépanyám és a többiek. Szélsőségek és kétpólusúság, közelségek és távolságok – bolondos hóbortok margóján.
„A csend boldogság annak, aki érti a hangját.” Az 1943-as idézet Bajor Gizi és Zilahy Lajos együttműködésének utolsó állomásán hangzott el egy Film Színház Irodalom-interjúban. A magyar felvilágosodás korában játszódó Szépanyám című előadás zárta a színésznő és a szerző két évtizeden át tartó, először szerelmi, később alkotótársi kapcsolatát.
Bajor Gizi közel tíz éve volt már a pályán, amikor 1923-ban a Hazajáró lélek kapcsán megismerkedett a kifinomult művészi ízlésű, remek üzleti érzékkel megáldott Zilahy Lajos íróval. A kusza érzelmi szövetekkel tarkított lélektani dráma mintha előrevetítette volna a Bajor–Zilahy kapcsolat bizarr emocionális tereit. Érzelmi szélsőségek, furcsa epizódok. A kollektív tragédiák utáni, ’20-as évekre jellemző, expresszionista hangulatokat applikáló Zilahy-darab nagy sikert aratott a Nemzeti Színházban.
Commedia dell’arte
A Hazajáró lélek premierje után a színésznő Baross utcai lakásán szíves vendég lett a szerző. Szenvedélyes vonzalmuk mellett hasonlóságuk több fronton jelentkezett. Gyökereik, hóbortjaik, gondolkodásmódjuk, elköteleződésük egymás és a hivatás iránt egyívásúnak bizonyultak. Az összeköltözést követően a Baross utcai lakás egyszerre szolgált otthonként, bohémtanyaként, meghitt eszmecserék színhelyeként. Kapcsolatuk első időszaka gazdag, színes alkotói világban bontakozott ki. A szélsőséges érzelmi epizódok ellenére rendkívül inspiratív, termékeny közösségben éltek.
Zilahy nagyon szenzitíven ráérzett, milyen kétpólusú képességek rejlenek Bajorban. Mélyítve, felszínre hozva a színésznő androgün adottságait, „harlekin” és „nadrágszerepeket” komponált számára – Kerubin (Figaro házassága) és Viola (Vízkereszt, vagy amit akartok) után szabadon.
Az 1924-es Romlatlanságról így írt a Színházi Élet: „A zseniális jelzőt nem szabad könnyelműen osztogatni, de most valóban nem mondhatunk mást, mint azt, hogy a Romlatlanság egyike a legzseniálisabb jeleneteknek, amiket az utóbbi időben láttunk. A főszerepet, a Jani gyereket Bajor Gizi alakítja páratlan művészettel. Bajor Gizi ebben a darabban tehetségének egész gazdagságát megmutatja. Egyik pillanatban pajzán, a másikban csendes, jól nevelt kis úrigyerek, aki ha kell, kacag, ha kell sír, de mindent olyan kedvesen, olyan művészettel, hogy valósággal káprázatba ejti a nézőt.” (Színházi Élet, 1924/ 13. 25.)
Az Ódry Árpád által rendezett 1925-ös Zenebohócok legendás előadása a Nemzetinek. „Fruzsina egy cirkuszi tanya ezüst cilinderben hajlongó, szomorú muzsikusa.” – Galsai Pongrác
Noha Bajor is és Zilahy is a művészélet bohém, gyakran kiszámíthatatlan ösvényét választotta, nem tudtak leszakadni a családban adaptált értékrendről. Zilahy nemesi família sarja volt, Bajor polgári miliőből jött. A művészvilágban – társadalmi szempontból – éppen ezért kissé periférián helyezkedtek el, nem mindig sikerült azonosulniuk a bohémélet cifra nyomorúságaival. Miközben létfeltételnek érezték a „művészéletet”, annak szükségszerű anyagi velejáróit nehezen tolerálták. „Bajor és Zilahy esetében két felfokozott érzelmekre képes, ám szuverén ember került össze. Anyagi természetű vitákkal is terhelt viszonyuk nem jutott el a házasságig (…).”1
„Zilahy Lajost, az írót lefegyverezte Gizi szerepjátszó készsége. Míg Zilahyt, a magánembert ugyanaz a képesség fölborzolta. Ő szolgálatot várt a nőktől. Nem szüntelen ragyogást.”2
A pár 1926-ban különköltözött, Paupera Ferenc tőzsdetanácsos, országgyűlési képviselő felbukkanása pedig feltette az i-re a pontot.
Zilahy úgy vélte, ahhoz, hogy a színésznő továbbra is gond, terhek nélkül áldozhasson hivatásának, adományozói kedvének, olyan emberre van szüksége, aki nem az alkotásban, vagy a világlátásban, hanem a mindennapokban társa. Zilahy megérzése hitelesnek tűnt, Bajor érzelmi és anyagi kiegyensúlyozására azonban még nem Paupera bizonyult a megfelelő embernek, hanem a fatális „véletlen” folytán megismert Germán Tibor fül-orr-gégész professzor, egyetemi tanár. A színésznő végül Germán oldalán lelte meg azt az érett, stabil kereteket nyújtó, valódi elköteleződésen és szereteten alapuló kapcsolatot, amely a hányatott, viszontagságos éveket egyensúlyra hozta. Zilahy 1930 márciusában Budapest egykori főpolgármesterének, Bárczy Istvánnak lányát, Piroskát vette feleségül.
Két fogoly
Bajor és Zilahy magánéleti szakítása korántsem jelentette inspiratív közösségük végét. Alkotói együttműködésük 1947-ig, Zilahy az Egyesült Államokban való letelepedéséig tartott. Bajor filmes életműve mindössze két darabot tart számon, mindkettőt Zilahy írta. A legendás Két fogoly (1937) című regény adaptációját Székely István rendezte, a Szűz és gödölyét (1941) maga Zilahy.
Számos színházi előadás, például a Szibéria (1928), A tábornok (1928), Leona (1930), Az utolsó szerep (1935), a Hazajáró lélek (1938) vagy a Szépanyám (1943) is őrzi egymás által ihletett életművüket.
Zilahy írói hivatásának szolgálatában folytatta vagabond életét, meghatározó, egyetemes életművet létrehozva. Nem csupán a hazai színházi és filmes világban vált elismert alkotóvá, élénk kapcsolatot ápolt a brit színházi és filmvilággal, valamint hollywoodi produkciós vállalatokkal. Olyan legendás művek fűződnek nevéhez, mint például a Két fogoly, a Fatornyok vagy a Muráti Lili debütálásával bemutatott újgenerációs darab, a Tűzmadár.
Bajor ingadozó érzelmi életét stabil karrier és nagyívű szakmai sikerek ellensúlyozták. Olyan alakítások fűződnek nevéhez, mint Vajda Júlia (Lilla, 1928), Anna (Hajnalban, délben, este, 1929), Szendrey Júlia (1930), Zilia Duca (A néma levente, 1936), Lavinia (Amerikai Elektra, 1937), Cecile (Kék róka, 1937), Emma (Bovaryné, 1937), Nóra (1941), Ásvayné (A bolond Ásvayné, 1942), Gautier Margit (A kaméliás hölgy, 1943) vagy Lady Milford (Ármány és szerelem, 1951).
Hivatkozások
1 Vendégségben Bajor Gizinél. Szerk. Gajdó Tamás, Budapest, PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2021.
2 Galsai Pongrác: Bajor Gizi játékai. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1971.
Források, bibliográfia
Bajor Gizi és a kortárs magyar drámairodalom (virtuális kiállítás). Kurátor: Gajdó Tamás, Sipőcz Mariann
Escher Károly, Vajda Miklós: Bajor Gizi. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1958.
Galsai Pongrác: Bajor Gizi játékai. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1971.
Vendégségben Bajor Gizinél. Szerk. Gajdó Tamás, Budapest, PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 2021.
