Sidney Poitier, aki az első afro-amerikai férfi színész, aki alakításáért Oscar-díjat kapott 1927. február 20-án született és 2022. január 6-án hunyt el. A legjobb színésznek járó elismerést a Nézzétek a mező liliomait című filmben nyújtott alakításáért nyerte el 1964-ben.
Sidney Poitier Miamiban született 1927. február 20-án, a Bahamákhoz tartozó Cat Islanden nőtt fel. A hétgyerekes család olyan szegénységben élt, hogy Poitier tíz éves koráig nem látott autót, hűtőt vagy filmet, használt vezetékes vizet vagy elektromos áramot. Tizenöt évesen a családja Miamiba küldte az egyik testvéréhez, hogy ne kallódjon el. Egy évvel később New Yorkba költözött, ahol mosogatásból tartotta el magát. Olvasni állítólag az egyik pincér tanította meg. 1943-ban idősebbnek hazudta és belépett a hadseregbe. 18 évesen ismét New Yorkban élt, meglehetősen bizonytalan körülmények között: kétkezi munkából tartotta el magát, állomásokon aludt.
Jelentkezett az Amerikai Fekete Színházba, ahonnan azonban elutasították. Ennek hatására elkezdett dolgozni az akcentusán és színészi játékán és végül bekerült a társulatba. Ettől kezdve beindultak a dolgok. Egy előadáson látta őt egy ügynök, aki bejuttatta a Broadway-n futó Lüszisztraté-ba. 1949-ben két színházi főszerepet is felajánlottak neki, ahogy Darryl F. Zanuck is felajánlott neki egy szerepet a Nincs kiút (1950) című filmjében. Az 1955-ös Tábladzsungel című mozival bekerült abba a kategóriába, ahova előtte színesbőrű színész szinte soha: főszerepeket osztottak rá.
Pálya egyik mérföldköve lett az 1959-es Porgy és Bess, amelyet barátai rábeszélésére vállalt el (énekhangját nem használták, azt szinkrionizálták) és amelyért Arany Glóbusz-ra jelölték. 1958-ban jelölték először Oscar-díjra a legjobb színész kategóriában a Tony Curtisszel közös A megbilincseltek című moziért.
A szobrot végül 1963-ban vehette át a Nézzétek a mező liliomait!-ban játszott szerepéért. Ezzel ő lett az első fekete színész, akit a legjobb férfi színésznek járó díjjal ismertek el. (Korábban az Akadémia James Baskettet Tiszteletbeli Oscarral jutalmazta az 1948-as Rémusz bácsi meséiért. Mindkettőjüket megelőzte azonban Hattie McDaniel, aki az Elfújta a szélben játszotta Mammit, az alakításáért pedig 1939-ben neki ítélték a legjobb mellékszereplőnek járó díjat.)
A többségében feketék lakta közegből érkező fiút megdöbbentette a faji megkülönböztetés és a rasszizmus, amelyet először Amerikában tapasztalt. Ennek hatására aktív emberi jogi harcossá vált. Számos olyan filmben vállalt szerepet, amelyek a feketék és a fehérek közötti határokat igyekeznek eltörölni. Emellett Poitiert többen kritizálták is, amiért túlidealizált afro-amerikai karaktereket játszik, akiknek nem lehetnek szexuális vágyai vagy hibái.
A színész kétszer házasodott, hat gyermek apja, és 2000-ben megjelent önéletrajza.
