Itt írta Schubert az Erlköniget

Schubert-Garage. Ezt a nagy feliratot látja a Bécs IX. kerületébe, az egykori Himmelpfortgrund elővárosba elvetődő sétáló egy szépen felújított régi, egyemeletes házon.

Ma itt tényleg autójavító műhely működik, amit nem egy névrokon tulajdonosról, hanem a klasszika és romantika határán álló zeneóriásról, Franz Schubertről neveztek el, s nem véletlenül.

A hely egészen közel esik Schubert ma múzeumként látogatható szülőházához. Ha már azt megnézte a zenekedvelő sétáló, feltétlenül forduljon be a szülőház utcájából, a Nussdorferstrasséból nyíló kis mellékutcába, a Säulengasséba, és álljon meg ezen a helyen. Sőt, ezt a két pontot érdemes összekötni a lichtentali plébániatemplommal, mert az is a közelben van (a Google térkép szerint 7 perc gyalog), és szorosan kapcsolódik Schubertnek a Säulengasse-i házban eltöltött gyerek- és ifjúkorához.

Itt, a Säulengasséban legalább olyan fontos ház előtt áll a sétáló, mint a szülőház: ebben az épületben komponálta Schubert – többek között – a zeneirodalom egyik legnagyobb remekművét, Erlkönig című dalát, így a házat egy időben Erlkönighausnak nevezték.

De nézzük kicsit részletesebben a hely történetét!

Az egykor „Zum schwarzen Rössel”-hez, a Fekete paripához címzett ház a lichtentali plébánia iskolájának épülete volt, benne a tanító lakásával. Ide költözött családjával Schubert tanítóként működő apja 1801. március 4-én, és itt tanított tovább. Magát a házat is meg tudta venni, ugyanis szorgalmas ember volt és sikerült kis tőkét gyűjtenie. Franz akkor négy éves volt, így hat éves korától, 1803-tól – testvéreivel együtt – maga is itt koptatta az iskolapadot. Zenei zsenialitása itt, ebben a házban kezdett megmutatkozni. Apja hegedűre, idősebb fivére, Ignaz zongorára tanította. Schubert hamarosan brácsásként vett részt a családi vonósnégyesben, apja pedig megértette, hogy tehetséges fiának még komolyabb oktatásra van szüksége, s elküldte a lichtentali plébániatemplom orgonistájához és karnagyához, Michael Holzerhez.

Abban a templomban jártunk már a bloggal, érdemes újra belepillantani a posztba, mert Schubert életének arról az időszakáról szól, amikor itt, a Säulengasséban lakott.

Miután sikerrel levizsgázott a tekintélyes Antonio Salieri, a császári udvar zeneigazgatója előtt, mivel gyönyörű énekhangja is volt, gyermek-szopránként bekerült a császári udvari kápolna nevezetes fiúkórusába. Ez azzal járt, hogy ingyenesen tanulhatott az Akadémiai Gimnáziumban és ingyenes elhelyezést nyert a Stadtkonviktban, a városi kollégiumban. Bár nehezen talált barátokra, ott is nagyon eleven zenei élet zajlott, ami fontos volt számára; sőt, tehetsége olyan szinten nyilvánult meg, hogy ottani zenetanárok már nem taníthatták semmire, így maga Salieri adott neki órákat. Ebben az időben hunyt el édesanyja itt, a Säulengasséban, ami szinte gyógyíthatatlan sebet ütött a kamasz Schubert lelkében. Szerencsére később apja második feleségével igazán jól alakult a kapcsolata.

Mivel iskolájába ebben az időben már több, mint 300 tanuló járt, a szorgalmas Schubert papa elvárta, hogy felserdült fiai segédtanítóként szálljanak be a családi vállalkozásba. Ennek érdekében Franzot is tanítóképzőbe íratta, ami szerencsére mentesítést jelentett a katonai szolgálat alól, s ez nagy dolog volt a napóleoni háborúk éveiben. Ekkoriban, 1813 után Schubert újra itt, a szülői házban lakott, de komponálással többet foglalkozott, mint tanítóképzős tanulmányaival. Ez bizony konfliktust okozott apjával, aki nehezen értette meg, hogy fia többre hivatott, mint hogy egy egyszerű bécsi tanító legyen. 1814 nyarán Franz letette ugyan az államvizsgát, de mérhetetlen gazdagságban ontotta szerzeményeit.

1814. október 19-én, nem sokkal 17. születésnapja előtt itt született meg a Gretchen am Spinnrade (Margit a rokkánál, Op. 2, D 118). Ezzel a Goethe-megzenésítéssel Schubert szinte egycsapásra megteremtette és rögtön tökélyre is emelte az új típusú műdal formáját és stílusát.

Szintén ebben az időben fejezte be F-dúr miséjét (D105), bemutatójáról a lichtentali templomról szóló posztban írtam.

Még három évig élt ebben a házban, s közben segédtanítóként dolgozott apja mellett.

1815. november 16-án történt, hogy két barátja, Josef von Spaum és Johann Mayrhofer betoppant hozzá. Mint Spaum később papírra vetette (idézi Dietrich Fiescher-Dieskau A Schubert dalok nyomában című könyvében):

„Ott találtuk Schubertot, egészen kipirulva az Erlköniget olvasta fel egy könyvből hangosan. Fel s alá járt néhányszor a könyvvel, hirtelen leült, és a lehető legrövidebb idő alatt papírra vetette a remekmívű balladát.”

Ide kapcsolódik:

Ez a templom játszotta a legnagyobb szerepet Schubert életében

Hát ez a Margit a rokkánál dalához hasonlóan szintén zseniális Erlkönig (Op. 1 D 328) megszületésének története…

Nem csoda, hogy Schubert egyre terhesebbnek érezte a segédtanítóskodást, hiszen a komponálástól vonta el. Így 1816-ban elhagyta az apai házat, hogy csak a zeneszerzésnek éljen. Mindössze 12 év adatott neki…

A felsoroltakon kívül ebben a házban született négy szimfóniája: No. 2 (D 125), No. 3 (D 200), No. 4 (D 417), No. 5 (D 485). Még ha látnivalónak nem is különleges ez a ház, mégis érdemes ide elzarándokolni és megállni néhány pillanatra, hiszen az egyetemes zenetörténet egészen zseniális művei születtek meg itt. Még szebb, ha közben meg is hallgatjuk valamelyik dalt.