„Ma hajnalban, 80. életévében elhunyt SZAKCSI LAKATOS BÉLA, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző, a magyar jazz ikonikus alakja” – jelentette be a Magyar Jazz Szövetség Facebook-oldalán.
„Személye összefonódott a hazai jazz fejlődésével és kiteljesedésével, távozása pótolhatatlan veszteség. Őszinte részvétünk a családnak!” – írja közleményében a Magyar Jazz Szövetség.
Világhírű jazz-zongorista, a magyar jazzélet meghatározó alakja. Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész és zeneszerző az, aki – elsőként a jazz területéről – a Kossuth-díj után a Nemzet Művésze címet is megkapta. Improvizációban és komponálásban egyaránt kiapadhatatlan invencióját egy ország szereti. A pop, a klasszikus zene és a jazz legkiválóbbjai keresték társaságát. Kiemelkedő sikereket ért el az Egyesült Államokban, írt több musicalt és rockoperát. A klasszikus zene területén is otthonosan mozog, az egymástól elkülönülő zenei műfajokból közös nyelvet hoz létre. Modern, kortárs improvizáló művész, akinek játékáról Kurtág György és Eötvös Péter is nagy elismeréssel nyilatkozott.
„Szakcsival legalább tíz évvel ezelőtt találkoztam először. Olyan muzsikus, akivel az első közös zenélés is rögtön otthonos érzést adott, mert ő ilyen személyiség. Behív a saját világába, ahol érezteti velem, hogy azt csinálok, amit akarok, pedig nem is ugyanazt a nyelvet beszéljük. Az általa fémjelzett roma jazzben van valami erősen valóságos, valami földszagú. Szerintem ha ez – a zenélés szívből jövő része – nincs meg a jazzben, akkor az egész nem ér semmit. Nála ez mindig megvan, márpedig ezt nem lehet színlelni. Neki ilyen a létezésmódja.” – mondta közös koncertjük kapcsán Chris Potter Szakcsi Lakatos Béláról.
Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-én született Budapesten, kilencévesen azért kezdett zongorázni, hogy híres zeneszerzővé és a klasszikus zene jeles interpretálójává váljon. Tanulmányai közben ismerkedett meg a jazzel, s ez az élmény elterelte további klasszikus zenei tanulmányaitól.
Az ötvenes-hatvanas években a magyarországi jazz elsődleges terepe a szórakoztató- és vendéglátóipar volt, ebben a körben játszottak legkiválóbb muzsikusaink, többek között a gitáros Kovács Andor. Szakcsi az ő együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott – így szerepelt az Anthology ’67 című válogatáson. LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, 1970-ben Pege Aladár kvartettjével pedig a Montreux-i Jazzfesztivál II. díját nyerte el, s ezzel megnyíltak előtte a nemzetközi jazz-színtér kapui is.
Zürichtől Varsóig, Nürnbergtől Belgrádig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A külföldi jazz-zenészekkel való együttműködéséből az ütős George Jindával közös lemezek tűnnek ki – a George Jinda és Chieli Minucci alkotta Special EFX szólistájaként Szakcsi tizenegy korongon szerepelt szerzőként, illetve előadóként – a nyolcvanas évek derekán ezeknek köszönhetően köthetett szerződést az amerikai GRP kiadóval. Az együttműködés eredményeként 1988-ban Sachi, 1989-ben Mystic Dreams, 1992-ben Eve of Chance, 1994-ben Straight Ahead címmel jelent meg szólóalbuma az Egyesült Államokban.
1971-ben megalapította az első magyar fúziós jazzt játszó formációt, a legendás Rákfogó együttest, így a hazai fúziós jazz fejlődésében – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ugyancsak a hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazzongora szakán, ahol Keith Jarrett, Chick Corea és Herbie Hancock példája alapján a klasszikus zene és a jazz összefonására is hangsúlyt fektetett. Ennek keretében kezdte újra tanulmányozni Bachtól kezdve Bartók, Sztravinszkij, Schönberg és Webern műveit. Klasszikus zenei előadóként Mozart zongoraversenyeket is játszik, melyben jazz kadenciákat improvizál.
Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott. Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicalét, amelyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. Bestia címmel 1989-ben rock-operát írt a Rock Színház felkérésére Báthory Erzsébet életéről, 1992-ben, Amerika felfedezésének ötszázadik évében pedig Cristoforo címmel mutatta be százperces balettjét a Magyar Állami Operaház. A Budapesti Operettszínház 2008-ban tűzte műsorára Szentivánéji álom című world-musicaljét.
A modern jazz mellett évek óta foglalkozik világzenével: 2000-ben Virágom, Virágom címmel jelent meg magyar népdalfeldolgozásokat tartalmazó első világzenei felvétele, melyet az operaénekes Horváth Ádámmal és a népdalénekes Écsi Gyöngyivel közösen készített. 2004-ben, világzenei tevékenységét tovább folytatva Na Dara! címmel jelent meg albuma, mellyel létrehozta az új magyar cigány jazz stílusát.
Vukán György zongoraművésszel négykezeseket (Conversation for two pianos & orchestra, 1998; Das Duell I-II-III. – Vukán-Szakcsi in Gottingen, 1998; Conversation Plus, 1999; Fourehand, 2000) jelentetett meg, s miközben sorra napvilágot láttak további jazzfelvételei (Kőszegi Imrével és Jackie Orszáczkyval: Journey in Time, 1998; Bob Mintzerrel és Peter Bersteinnel: On the way back home, 2001), az utóbbi tíz évben egyre mélyebbre merült Kurtág György kompozícióiban; Ligeti György, Eötvös Péter és Pierre Boulez szerzeményeinek behatóbb megismerése foglalkoztatta.
(Szakcsi Lakatos Béla portréjának forrása a BMC oldala)
