Ki ne szeretne olyan munkahelyet, ahová mindig jó érzés bemenni, sőt amit második otthonának érezhet az ember? Az ISON alapítói számára ez az álom valósult meg, amikor 2021 augusztusában egy kulturális rendezvényhelyszínt nyitottak a VII. kerületi Hársfa utcában. Somogyi Hedvig, Bubnó Lőrinc és Balázs Edgár azóta is hárman működtetik az ISON-t, amely mostanra jóval túlszárnyalta kezdeti elképzeléseiket.
– Másfél éve nyitotta meg kapuit az ISON. Az akkori céljaitokhoz képest hol tartotok most?
Bubnó Lőrinc: Nagyon intenzív volt a nyitás előtti időszak, például előbb volt féléves programunk, mint kávégépünk. (nevet) Nem azzal a céllal indultunk el, hogy rövid idő alatt egy profitábilis kulturális központot alakítsunk ki, így nem is határoztuk meg, hogy hol látjuk magunkat öt év múlva. Az alapvető célunk az volt, hogy valami olyat hozzunk létre, ami működik, és ez szerencsére sikerült. Annak ellenére, hogy itt volt a Covid, most pedig a rezsiválság, és az egész kulturális szakma millió sebből vérzik, tud működni az ISON. Bízunk benne, hogy ez nem csak rövid távon lesz így.
Somogyi Hedvig: Az egyik fő célunk az volt induláskor, hogy a programok és a hely szelleme által egy közösség épüljön az ISON-ban, amit másfél év alatt el is értünk. Vannak olyan visszatérő vendégeink, akik bíznak a programokban, a helyben, Eddi mosolyában és kávéjában. (nevet) Ez nemcsak a közönség méretének növelése miatt fontos, hanem a hangulat szempontjából is.
Balázs Edgár: Amikor a koncepció elkezdett kiépülni a fejünkben, először az volt a terv, hogy legyen egy specialty kávézónk jó rendezvényekkel. Ebből fordultunk át abba, hogy van egy rendezvényhelyszínünk, ahol egyébként jó a kávé.
– Kikből áll a törzsközönségetek?
SH: A megnyitón és az első évfordulón is azt mondtam, hogy olyan emberekből, akiket mi szeretünk! (nevet) Egy részük zenészekből és az ő ismerőseikből áll, de vannak olyanok is, akiket nem ismerünk személyesen, de a stílusuk vagy az érdeklődési körük tekintetében hasonlóak, mint mi. Ez alatt nem csak a klasszikus zenét értem, kezdettől fogva sokkal szélesebb profilra törekszünk. Vannak olyan törzstagok, akik a lokáció miatt jönnek be: a közelben járnak suliba vagy a környéken laknak. Ennek is nagyon örülünk, mert célunk volt, hogy adjunk Erzsébetvárosnak egy ilyen típusú kulturális helyet. Szeretnénk, ha az emberek bíznának abban, hogy bármilyen érdeklődésűek is, a mi programjaink között meg fogják találni a számukra megfelelőt.
BL: Van például a közösségünknek egy olyan szelete, akik egy konkrét programhoz, a BlattNighthoz kapcsolódnak. Ennek az a lényege, hogy zenészek vagy valamilyen szinten zenével foglalkozó emberek jönnek hozzánk, és együtt leblattolnak egy darabot Terray Boglárka és Dénes-Worowski Marcell útmutatásai alapján. Sokan közülük a Zeneakadémiára járnak vagy ott tanítanak. Ezzel a programmal meg tudjuk mutatni, hogy a klasszikus zene is tud szórakoztató műfaj lenni. (nevet) A BlattNighton részt vevők aztán a koncertjeinkre is rendre eljönnek civilként, mert ismerik egymást, és tudják, hogy mire számíthatnak nálunk. A fiatal zenész réteg kezdi megismerni és megízlelni, hogy milyen hely az ISON.
BE: Ugyan nálunk nincs meg az a „minden este találkozunk” érzés, hiszen csak rendezvényekre nyitunk ki, de emiatt az ISON igazi ünnepnap tud lenni. Egyelőre azt látom, hogy nagyon széles a spektrum: a fiataloktól az idősekig jönnek hozzánk emberek. Mivel kicsi a tér, muszáj kapcsolódniuk egymáshoz, és ezáltal olyan emberek is teljes kendőzetlenséggel tudnak beszélgetni, akik adott esetben máshol hierarchikus viszonyban vannak. Például tanárok és diákok itt barátként, kollégaként jelennek meg, és együtt nevetnek vagy együtt hibáznak a BlattNighton.
– Van-e olyan eredmény, amire különösen büszkék vagytok?
BL: Túléltünk egy évet, erre én nagyon büszke vagyok! A viccet félretéve, az egyéves születésnapra nagyon jó érzés volt készülni. Megpróbáltuk végiggondolni, hogy miket csináltunk, és számomra megdöbbentő számok jöttek ki. Erősen túlteljesítettük azt, amit az elején kitűztünk. Szerintem óriási fejlődési potenciál van az ISON-ban. Tisztában vagyunk vele, hogy egy idő után nem fogjuk tudni csak hárman működtetni, hiszen mindannyian dolgozunk máshol is. De ez egy kellemes probléma, hogy másfél év után a kapacitásaink határán vagyunk, és gondolkodnunk kell a megoldáson.
SH: Akik látják, hogy mennyi munkát teszünk ebbe, a jó értelemben vett meglepődéssel tudnak gratulálni, hogy mi ilyet is csinálunk. Ez valamennyire biztosan a klasszikus zenei világban dolgozókról alkotott előítéleteknek a megmutatkozása, vagyis remélem, hogy csak ez az ok! (nevet) Épp ezért az is célunk volt, hogy egy másik közegben egy másik arcunkat mutassuk meg. De arra is büszkék lehetünk, hogy elkezdtek az ISON-ra potenciális rendezvényhelyszínként tekinteni. Nekünk ez egyrészt a működés és fennmaradás szempontjából fontos és elengedhetetlen, másrészt ezen is lehet mérni, ahogy szájról szájra terjed az ISON. Sokak számára ez az ideális helyszín, mert például jó az akusztika, megfelelő a férőhelyek száma, van kivetítő stb. Irodalmi estek, workshopok és minikonferenciák is voltak már nálunk, tehát nem csak zenei rendezvényekkel számolunk.
BE: Én arra vagyok büszke, hogy érezhető a helyen, hogy mi hárman mennyire összeszoktunk. Ez kifelé olyan biztonságot sugároz, ami miatt egy külsős program szervezője szívesen választja az ISON-t. A pozitív visszajelzések nagyon jól tudnak esni… Nagy élmény számomra megtapasztalni, hogy zenész társaságokban egyre többször hallom felhangzani az ISON nevet, akár koncertélmények, akár egy jó kávé vonatkozásában.
– Nem gondolkodtatok abban, hogy másokat is bevontok a Szent Efrém Férfikarból?
BE: Lőrinc a Szent Efrém egyik művészeti vezetője, és én ott is próbálok neki segíteni. Ennek kapcsán kialakult egy közös gondolkodás, mindketten arra törekszünk, hogy a lehető legprofesszionálisabb hátteret biztosítsuk a Szent Efrémben zajló munkának. Az ISON-nál is azt tartottuk szem előtt, hogy egy olyan helyet hozzunk létre, ahol az efrémesek is ki tudják bontakoztatni az egyéb vágyaikat. Ebben az időszakban még többen keresték a saját önkifejezési formájukat, így született meg például Oláh Marci gyerekeknek szóló, zenés mesepszichológiai előadása, amelyet rendszeresen tart nálunk.
– Mit jelent számotokra az ISON?
BL: Nekem az ISON az első, saját kútfőből kialakult vállalkozásom. Tisztán emlékszem arra, hogy amikor 2,5 évvel ezelőtt a kerület kiírta a pályázatot a helyiségre, ez még egy Szent Efrém-projekt volt. Eredetileg csak próbahelyszínként béreltük volna, de aztán jött az ötlet, hogy hozzunk létre belőle valami mást. Számomra hamar egyértelművé vált, hogy nekünk, hármunknak kellene együtt dolgoznunk. Eddi bármit meg tud szervezni, Hédi pedig klasszikus zenei szerkesztőként egy „tényező” a magyar zenei életben. Mindenkit ismer, tudja működtetni a dolgokat, és a zenészek is szeretnek vele dolgozni. Rögtön úgy tűnt, hogy ez egy jól működő csapat lesz.
SH: A fiúkat a kávézás érdekelte nagyon, én pedig sütni szeretek. Sütés közben érzem azt, hogy végre nem gondolkodom. Amikor Lőrinc mondta, hogy ez nemcsak próbahelyszín lesz, eszembe jutottak az álmaim egy olyan sütizős helyről, ahol programok is vannak. Angliában dolgoztam baristaként fantasztikus kávéval és nem túl jó sütikkel – programok nélkül –, így ez tényleg inkább álomnak tűnt. Elsőre nem gondoltam volna, hogy ezt itt, itthon, ilyen hamar sikerül megvalósítani. Azóta viszont az ISON olyan hellyé vált számomra, ahol otthon tudom érezni magam. Amellett, hogy rengeteg munkát teszünk bele, nem csak munkahelyként tekintek rá. Az pedig óriási szerencse (és a támogatás nélküli lét kevés pozitívumának egyike), hogy itt senki nem mondja meg kívülről, hogy milyen programokat tarthatunk.
BE: Én nem tudok és nem is akarok vállalkozásként tekinteni az ISON-ra, ennél sokkal emocionálisabban fogom fel a dolgokat. Nekem fantasztikusan sokat jelent, hogy van egy hely, aminek a szellemiségét, a gondolkodását az határozza meg, ahogy mi látjuk a világot. Olyan emberek járnak ide, akik jól érzik magukat ebben a közegben, és szeretnének csatlakozni hozzá. Itt közvetlenül lehet beszélgetni, mint egy művészeti házibuliban. Számomra ezt a fajta gondolati, önkifejezési szabadságot jelenti az ISON.
– Milyen programokkal készültök a közeljövőben?
SH: Wow, most számolom csak, hogy már a negyedik félévünket kezdtük meg! Így teljes joggal nevezhetjük sorozatoknak az olyan rendezvényeinket, amelyeket a nyitás óta kisebb-nagyobb rendszerességgel megtartunk. Ezek természetesen folytatódnak a közeljövőben is, mert szerencsére egyre nagyobb az érdeklődés. Lesz továbbra is havonta Dalszerelőműhely, ahol Fazekas Gergely zenetörténész vezetésével napjaink legmenőbb popdalait boncolgathatja a nagyközönség, mégpedig olyan felépített és követhető struktúra szerint, mintha csak egy Bach-művet elemző kurzuson ülnénk. Ennek egy mellék-, de nem mellékes ága, hogy középiskolás csoportoknak pedig ingyenes alkalmakat tartunk a dalszerelésekből, amelyekre előzetesen tudnak bejelentkezni, sőt kiváltságos módon az elmúlt másfél évben összegyűlt dalok bármelyikét választhatják.
Karasszon Eszter is folytatja zenés-beszélgetős délutánjait nálunk, ahol a csellója mellett vendégül lát egy másik hangszert (és persze a gazdáját is), mindezt igazi forrócsokis, kávés idősávban, úgyhogy szerencsére rengeteg család is eljön ilyenkor. A fentebb már említett BlattNightokat és az Oláh Marcell által vezetett zenés foglalkozásokat is szinte minden hónapban megrendezzük.
A DanMark duónak köszönhetően, akiknek 50%-a szintén Efrém-tag, hiszen Bubnó Márk és Siptár Dániel alkotják a két gitáros + két énekes párost, évente háromszor Simon & Garfunkel dalok töltik meg hosszú órákra az ISON terét, ahol aztán valóban együtt buliznak a szüleink a gyerekeinkkel. (Mindenki nyugodtan tegye be a The Boxert vagy a Mrs. Robinsont egy vasárnapi nagyszülős ebéd után, és megtudja, mire gondolok.)
Félévente két kiállítást tervezünk, hiszen bűn lenne nem kihasználni a modern, de barátságos falakat és a hangulatos, melegfényű falikarokat. Mostantól áprilisig például Erdélyi Annamária madár és szem tematikájú festményeit csodálhatja a közönség borozás közben.
Indul egy új irodalmi-képzőművészeti-zenei sorozatunk, amelyben Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője, Bárány Tibor irodalomtörténész és Fazekas Gergely zenetörténész a kortárs művészetek kapcsolatát igyekszik majd megfejteni.
Emellett a múlt félévhez hasonlóan elektronikus zenei és jazzkoncertek, könyvbemutatók, workshopok és konferenciák is már fixen szerepelnek a júniusig tartó naptárunkban. És bár a rajongóik tábora az ISON-nál általában nagyobb teret kíván meg, a Szent Efrém is készül ebben a félévben is valami igazi kuriózummal.
