Komoly felkészültséget kívánó, sokszínű évadot kezdett Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművész, akivel a koncertek és tanítás mellett a közelgő kamara.hu-ról, a Zeneakadémia helyzetéről és a jövő évi Anda-versenyről is beszélgettünk.
– Sűrű évad elé nézel. Mi az, amit a legjobban vársz?
– Ha röviden kell válaszolnom, akkor a kamara.hu koncertjeit, egyébként pedig örülök, hogy egy tényleg nagyon változatos időszak áll előttem, melyben megfelelő arányban vannak a szóló- és kamaraestek, illetve a nagyzenekari fellépések. A kamara.hu azért különösen kedves a szívemnek, mert azt minden évben egy hosszabb és sokkal személyesebb hangvételű készülődés előzi meg. Nagy várakozással tekintek az új-zélandi turnéra is, ahová már negyedik alkalommal hívnak minket vissza feleségemmel, Simon Izabella zongoraművésszel. Ezenkívül várom, hogy újra visszatérjek a szingapúri zenekarhoz és a csodálatos londoni Wigmore Hallba, ahol idén négy alkalommal is fellépek, és amely életem egyik legmeghatározóbb koncertterme. Ha nem csal az emlékezetem, a Zeneakadémia mellett itt játszottam a legtöbbet. Végül pedig, de nem utolsó sorban megtiszteltetés, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar jubileumi sorozatának is szólistája leszek.
– Jelenleg pedig egy újabb lemezen is dolgozol.
– Ha adottak a jó körülmények, akkor a lemezkészítés egy nagyon izgalmas és gyümölcsöző munka, hiszen egy koncentrált közegben lehet egyfajta ideális elképzelésen dolgozni, melynek következtében az előadó tényleg magasabb szintre tud kerülni egy-egy darabbal kapcsolatban. Be kell vallanom, hogy a pályám elején nem értékeltem ezt eléggé, mert úgy éreztem, hogy a stúdió megköti a kezem, az utóbbi években viszont kifejezetten élvezem ezeket a helyzeteket.
– A legutóbb megjelent, Antje Weithaas-szal készült Beethoven-lemez a német zenekritikusok díját is kiérdemelte.
– Antje Weithaas egy csodálatos muzsikus, a Beethoven-szonátákat tartalmazó sorozat első lemezére pedig valóban büszke vagyok. A díj komoly elismerés, amit nagy örömömre most kaptam meg harmadik alkalommal. A következő, újabb három szonátát tartalmazó CD a napokban jelenik meg, az utolsó pedig valamikor a jövő év elején. Sokat jelent számomra, hogy az elmúlt időszakban szoros egymásutánban lehetőségem nyílt legkedvesebb kamaraműveimet lemezre rögzíteni. Az említett tíz Beethoven-szonáta mellett a napokban fejeztük be Brahms három grandiózus zongoranégyesének felvételét Giovanni Guzzoval, Szűcs Mátéval és Perényi Miklóssal. Folytatjuk Izával is a négykezes felvételek sorát, a nemrég megjelent Mahler-szimfónia után Schumann összes négy kézre és két zongorára komponált műve következik. 2025 elején pedig talán mondhatom, hogy legkedvesebb kamaraműveimet, Schumann zongorás trióit játsszuk lemezre Antjeval és Marie-Elisabeth Hecker német csellóművésszel.
– A kamara.hu-t említetted, ami talán azért is izgalmas, mert szerkesztőként is részt veszel a munkában. Ezek a koncertek egyfajta esszenciái azoknak az élményeknek, amikkel más munkáid során találkozol?
– Ahogy a kamara.hu alapötlete, úgy évről évre a fesztivál programjai is egy Izával közös gondolkodás mentén alakulnak, így valóban ad egyfajta pluszt, hogy művészeti vezetőkként szabad kezet kapunk a tartalmi kérdésekben. A programösszeállítás visszatükrözi, mit és milyen megközelítésből tartunk fontosnak, mire szeretnénk felhívni a figyelmet, miről szeretnénk elgondolkodni és elgondolkodtatni. Természetesen ilyenkor a saját zenei, olvasmány- és koncertélményeinkből is táplálkozunk. Az idei év vezérfonala például a Doktor Faustus lesz.
– Mi alapján esett a választás Thomas Mann regényére?
A Doktor Faustus talán a világirodalom legzeneibb regénye. Bevallom, először egy kicsit féltem tőle, mert annyira grandiózus, végtelenül sokrétegű mű. Nyáron, mikor néhány év után újra elolvastam, beszélgettünk róla, s végül annyi kérdés, annyi szempont kristályosodott ki, hogy megtaláltuk benne mindazt, ami a kamara.hu-t is jellemzi, a kalandot, a keresés izgalmát és az összefüggések analízisét.
– Kiket emelnél ki az idei év előadói közül?
– Nehéz lenne bárkit is kiemelni, mert mindenki egyformán fontos számunkra. Talán csak néhány névvel tennék kivételt. A Beethoven Op. 111-es szonátájára vonatkozó egészen különleges regényrészletet Mácsai Pál fogja elmondani, természetesen a mű megszólalása mellett. Az irodalmi beszélgetés vendége idén Cserhalmi György lesz, a fesztivál pedig olyan művészekkel is gazdagodik, akik eddig még nem léptek fel nálunk. A hazai előadók közül például Rost Andrea vagy Csalog Gábor, de említhetném a német bariton, Johannes Held vagy Antje Weithaas nevét is. A nagy visszatérők között pedig ott lesz Steven Isserlis és a Merel-vonósnégyes is.
– A fesztiválnak az indulás óta a Zeneakadémia ad helyet. Tanárként és művészeti vezetőként, hogy látod most az egyetem helyzetét?
– Hálásak vagyunk a Zeneakadémiának, és ezen belül is a Csonka András vezette Koncertközpontnak, hogy immár kilencedik éve befogadta és évről évre otthont ad a fesztiválnak. Az elmúlt hónapok történéseit én is nagy odafigyeléssel, és bevallom, aggodalommal követtem. Rossz volt megtapasztalni azokat az indulatokat, amelyek a rektorválasztással kapcsolatban a zenei életben kialakultak. Úgy éreztem, hogy már alig van lehetőség árnyalt vélemények megfogalmazására, pedig szerintem a lényeg pontosan a többrétegű gondolkodásban rejlik. A Zeneakadémia mindannyiunk számára több mint egy egyetem. Magam is ezek között a falak között kaptam zenei életem legfontosabb impulzusait. Ezalatt a turbulens időszak alatt is arra próbáltam koncentrálni, ami az én dolgom a mindennapokban. Ez pedig nem más, mint a fiatalokra való odafigyelés, az hogy az órákon a tőlem telhető legmagasabb színvonalat nyújtsam, és hogy megpróbáljam személyre szabottan átadni mindazt, amit fontosnak tartok: a zene szeretetét, azt az etikát, hozzáállást, amit nekem is ezek között a falak között adtak át mestereim. Ugyanezt képviselem egyébként mesterkurzusaimon is, többek között a németországi Kronberg Akadémián, ahol már több éve vendégtanárként tanítok. Úgy érzem, hogy ahogy a lemezkészítés, úgy a tanítás is egyre fontosabbá válik számomra.
– És a zsűrizés? Hiszen ez is része az idei évadodnak.
– Már második alkalommal ér az a megtiszteltetés, hogy részt vehetek az Anda Géza Nemzetközi Zongoraverseny zsűrijében, amit pályakezdőként, még 1991-ben meg is nyertem. A 2024-es versenyen igazi kuriózum, hiszen a zsűriben foglal majd helyett többek között Martha Argerich is. Ez a megmérettetés, amit sok évvel ezelőtt Anda Géza özvegye hozott létre, igazán egyedi, hiszen amellett, hogy a legrangosabb európai koncerttermekben biztosít bemutatkozási lehetőséget, az ember egy nagy zenei család tagjává is válik, akik a legnagyobb odafigyeléssel és mentorálással követik a verseny utáni pálya alakulását.
– A repertoárt illetően mi az, ami még foglalkoztat?
– Nagyon sok ilyen van. Ugyan az orosz zenével mostanáig keveset foglalkoztam, Csajkovszkijt például kifejezetten szeretem, de a zongoraversenyeit még soha nem játszottam. Talán egyszer erre is sor kerül. Tudatosan törekszem arra, hogy évadonként több új művet is megszólaltassak. Az állandó tanulás, a repertoár folyamatos bővítése különösen fontos számomra, így legkedvesebb szerzőim: Mozart, Beethoven, Schumann, Brahms és Bartók számos, általam eddig még nem játszott művének előadása vár még rám.