Nem mindennapi dolog, ha egy zenekari művész szólófeladatot kap: Murin Jaroszláv, a Pannon Filharmonikusok brácsa szólamának vezetője azonban az idei évadban szólistaként is megcsillogtathatja tudását. 2024. október 11-én Max Bruch hegedűre és brácsára írt kettősversenyét adja elő Michael Maciaszczyk hegedűművész-karmesterrel. Az ukrán származású muzsikust a koncertműsor mellett zenekari múltjáról és a tanításról is kérdeztük.
– Mikor és hogyan lett a Pannon Filharmonikusok tagja?
– Amikor eljöttem Ukrajnából, először az akkori Debreceni Szimfonikus Zenekarban dolgoztam. Ott ismerkedtem meg egy német karmesterrel, Hans Richterrel, aki abban az időben több magyar zenekart vitt ki turnézni Németországba. Egyik alkalommal játszottam egy zenekari szólót, és nagyon megtetszett neki a „hangom”, ezért ajánlott nekem egy darabot, Bohuslav Martinů Rhapsody-Concertóját.
Eredetileg a debreceni zenekarral lett volna a turné, de ott akadályok merültek fel, így került a képbe a pécsi együttes. A próbák során nemcsak a zenekarral lettem jóban, de magát Pécset is szimpatikusnak találtam. Én Lvivben születtem, ami egy hegyvidéki város, és ez a természeti környezet közelebb áll hozzám az alföldnél.
A turné után felhívtam a pécsi zenekar igazgatóját, hogy lenne-e lehetőség náluk játszani. Szerencsére épp volt hely a brácsaszólamban, úgyhogy 1998 decemberében, egy sikeres próbajáték után be is kerültem a zenekarba.
– Milyen gyakran kap szólófeladatot?
– Legutóbb 2021-ben játszottam a zenekarral együtt Berlioz Harold Itáliában című darabjának brácsaszólóját. Ebben az évadban pedig Max Bruch kettősversenyét adjuk elő Michael Maciaszczyk lengyel hegedűművésszel, aki a koncert karmestere is lesz. Személyesen még nem találkoztam vele, de már meghallgattam néhány felvételét, és nagyon várom, hogy együtt muzsikálhassunk. Komoly feladat vár ránk.
– Korábban játszotta már a kettősversenyt?
– Igen, de az közel harminc éve lehetett, amikor még Debrecenben voltam. Akkor a darab eredeti verzióját játszottam, amelyet Bruch klarinétra és brácsára írt.
– Hogyan jellemezné a művet?
– Nagyon szeretem Bruchot mint szerzőt, több darabot is írt brácsára, például a Romanze-ot. A kettősversenye egy romantikus és fiatalos mű, olyan az ember érzése, mintha szárnyalna a hangzásban. Az első tétel nagyon szép, a harmadik pedig igencsak virtuóz, amit sokat kell gyakorolni. Ha valaki keveset játszik szólót, akkor több időt kell szánnia a felkészülésre, hogy minden pontos legyen, és fenntartsa a szoros kapcsolatot a hangszerrel.
– Van olyan darab, amit még szívesen eljátszana szólistaként?
– A legjelentősebb, brácsára írt műveket már mind játszottam, ezért jobban belegondolva, nincs ilyen kívánságom. Bartók Brácsaversenyét hat vagy hét alkalommal adtam elő, de Mozart Sinfonia concertantéjában is sokszor játszhattam a brácsaszólót. Amikor még egy ukrajnai kamarazenekarban dolgoztam, Johann Christian Bach brácsaversenye majdnem minden hónapban műsoron volt.
– Hogy látja, általánosságban véve milyen pozícióban van most a brácsa mint szólóhangszer?
– Úgy gondolom, hogy sokkal népszerűbb most a brácsa, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Ráadásul kiváló szólistáink vannak, például Szűcs Máté vagy Maxim Rysanov, aki szintén ukrán származású.
– Az ön életében a tanítás is fontos szerepet tölt be.
– Így van, ez is közrejátszott abban, hogy anno Pécsre költöztem. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanítok 2002 óta. Korábban egész állásban, most viszont már kevesebb óraszámban dolgozom ott. Én vagyok a vonós zenekar vezetője, amellyel egyszer országos versenyt is nyertünk. Emellett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán is tartok csoportos órákat, ahol a zenekari ismereteket próbálom átadni a fiatal brácsásoknak.
