Tavaly volt fél évszázados a fővárosi értelmiségi körök egykori mozgalmából világszerte százezreket vonzó metódussá vált táncházmódszer, amelyet az UNESCO szellemi kulturális örökségi listáján is jegyeznek, 2023-ban pedig április 10-én, a Bartók Tavaszon ünnepli ugyancsak ötvenéves évfordulóját a népzenei újhullám egyik legfontosabb oszlopának számító Muzsikás együttes. Nevüket az eredeti parasztzene művelőitől, a „muzsikásoktól” kölcsönözték, akiktől igyekeztek eltanulni, ellesni a korábban megtanulhatatlannak vélt autentikus játékmódot. A Muzsikás jóvoltából az elmúlt évtizedekben a világ leghíresebb koncerttermeibe is eljutott a magyar népzene szépsége, híre, ereje.
A Muzsikás jubileumi koncertjét élőben is követhetik majd a nézők a Bartók Tavasz online felületein, ráadásul az ötvenéves Muzsikást köszöntő napon a virágzó táncházkultúrából is ízelítőt kaphatnak a nézők.
Számos oka van annak, hogy a Muzsikás az elmúlt ötven évben kiemelkedett a népzenei együttesek mezőnyéből. Volt honnan meríteniük, hisz a tagok családi hátterében roppant komoly szellemi erők álltak – hogy mást ne említsünk, egyiküket nemzetközi hírű tánckutató nevelte, másikuk apja kétszeres Kossuth-díjas költő volt. Olyan korszakos folkslágerek fűződnek nevükhöz, mint az Indulj el egy úton, a Hulljatok, levelek, a Hidegen fújnak a szelek vagy az Azt gondoltam, eső esik. Sikereikhez tehetségük mellett az is hozzájárult, hogy mindannyian több nyelven beszéltek, és csapaterőben is verhetetlennek bizonyultak. Abban ugyanis, hogy a Muzsikás ilyen hosszú távon ekkora magasságokat járhatott be, az együttes minden tagjának megvolt a maga pótolhatatlan szerepe.
A népi hagyomány továbbörökítésére tették fel az életüket, ám az urbánus létben találkoztak először a magyar népzenével. A hatvanas években szocializálódtak, tinédzserként egyaránt lelkesítette őket a Beatles és a Rolling Stones újszerű hangzásvilága, a svungos beat és a rhythm and blues, valamint a veretes erdélyi magyar népzene. A két, látszólag eltérő világból ugyanaz fogta meg őket: a zene energiája és nagyfokú szabadsága.
Határokon innen és túl
Az elmúlt ötven évben számos területen nekik kellett megtörniük a jeget: 1973 őszén a Fővárosi Művelődési Házban indított, tánctanítással egybekötött táncházuk később etalonná vált. A revival mozgalomból a Muzsikás volt az első, amely tisztán népzenei nagylemezt jegyzett. Javarészt ők kísérletezték ki azt is, miként lehet a színpadon hatásosan előadni a népzenét, konferálásokkal, rövid magyarázatokkal közelebb vinni azt a közönséghez. Velük történt meg elsőként, hogy megfordult a szerepük: nem ők kísérték a táncosokat (ahogy kezdetben tették), hanem az ő számaikból született egész estés, néptáncos koreográfia.
Ahogy terebélyesedett a népzenei revival mozgalom, úgy lépdelt előre a Muzsikás, és vált annak legnépszerűbb formációjává. 1979-től Éri Péter brácsás hivatalosan is a zenekar tagja lett, akárcsak 1980-tól Sebestyén Márta énekes. A hazai rendszeres klubfellépések és táncházak után egyre gyakrabban jutottak el az országhatárokon túlra, Nyugat-Európába vagy épp Ausztráliába. De a határokat más szempontból is egyre gyakrabban átlépték, olykor át is hágták. A hagyományos népzene színpadra vitele nemcsak átszerkesztést, bizonyos fokú feldolgozást követelt tőlük, hanem azt is, hogy merészen és szabadon párosítsanak össze tudományosan nem összeillő szövegeket és dallamokat (Nem úgy van most, mint volt régen…, Nem arról hajnallik, amerről hajnallott…, Hidegen fújnak a szelek). Felrúgták a hagyományos hangszerelési szabályokat, kortársaikkal ellentétben azonban ők maguk sosem írtak zenét, nem találtak ki új dallamokat.
Ahogy e kalandozások motorja, az együttes alapító hegedűse, ifj. Csoóri Sándor fogalmazott: „A Muzsikás szellemébe nekem a bluesos kísérletek abszolút belefértek. Bennem ez a két életérzés teljesen együtt él. Azt szerettem volna, hogy többek, különlegesebbek legyünk. Hogy – miként Bodor Ferenc (a táncházmozgalom egykori dokumentaristája – a szerk.) fogalmazta – mi legyünk a népzene Rolling Stonesa.”
Színre lép a legendás szervező
Erre a zenei sokszínűségre és a nyolcvanas években kikísérletezett különleges hangzásvilágra kapta fel a fejét a neves amerikai producer, a világzene műfajának kialakulásában úttörő szerepet játszó Hannibal Records alapítója, Joe Boyd. A számos világhírű zenészt és együttest, többek között a Pink Floydot is útjára indító menedzser személyesen repült Budapestre, hogy megszerezze a Muzsikás 1986-os Nem arról hajnallik, amerről hajnallott… és Sebestyén Márta szintén a Muzsikás közreműködésével felvett, egy évvel később kigurult Dúdoltam én című korongjának külföldi kiadási jogait (továbbá a Vujicsics együttes második albumának licenszét is). A két album brit és amerikai változatai 1987-ben épp azon a napon öltöttek fizikai formát, amikor az együttes a brit folkrocklegenda, a Fairport Convention fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Cropredy Fesztiválon aratott zajos sikert. Ezzel a Muzsikás előtt megnyílt a szigetországi piac, Joe Boyd pedig kulcsszerepet játszott az együttes nemzetközi felfuttatásában.
Nagy-Britannia meghódítása
Játszottak az Electric Cinemán és a Ronnie Scott’s Jazz Clubban, 1995 májusában bevették a Queen Elizabeth Hallt, két évvel később a kétezer férőhelyes Barbican Hallban, 1998 novemberében pedig a kétezer-ötszázas Royal Festival Hallban léptek fel. „Minőségileg más szinten zajlottak a dolgaink. Nem a lepukkant mikrobuszunkkal bumszliztunk, hanem úgy utaztunk, mint az urak, repülőn. Egyetlen koncertért. A reptérről rögtön az egyik előkelő szállodába vittek minket, a másnapi próbán pedig húsz ember csak értünk dolgozott” – emlékszik vissza angliai fogadtatásukra Hamar Dániel, az együttes nagybőgőse és szóvivője.
Joe Boyd írta azt az ismertetőt is, amely az 1990 márciusában megjelent Blues for Transylvania című Muzsikás-lemez hátoldalán olvasható (az anyag idehaza Ősz az idő címmel egy évvel korábban látott napvilágot). Illusztrációként közzétett egy hevenyészett térképet Erdélyről, továbbá feltette a kérdést: miként éreznék magukat az amerikaiak, ha országukat az 1920-as trianoni békeszerződésben foglaltakhoz hasonló arányban csonkították volna meg a szomszédos Mexikó javára. Boyd az erőteljesen szubjektív gondolatmenetével azt kívánta bemutatni a tengerentúli közönségnek, hogy milyen érzelmi töltettel készült a romániai forradalom évében rögzített album.
„1988–1989-ben zajlott Romániában a köznyelvben csak falurombolásnak nevezett »falurendezési terv«, amelyet a tömbökben élő magyar populáció szétzilálásának teljesen nyilvánvaló politikai szándékával indítottak el – emlékszik vissza Hamar Dániel erre az időszakra. – Boydtól tudom, hogy a borító miatt rögtön tiltakozott a román külképviselet, de persze semmit nem tudtak elérni a lemezcégnél.”
Hommage à Bartók
1997 áprilisában a Barbican Centre-beli koncerten már Porteleki László muzsikált velük, aki az egyik alapító, ifj. Csoóri Sándor távozását követően került a zenekarba. Az új hegedűs több szempontból szerencsés választásnak bizonyult: az urbánus értelmiségiekkel szemben falusi gyökerekkel rendelkezett, ott csillogott védjegyként a Téka együttes élén eltöltött tizennégy esztendeje, illetve azon kevesek egyike volt, akit maga közé fogadott az erdélyi zenekarok egyik legjelesebbike, a Palatkai Banda.
Porteleki csatlakozásával egyidejűleg a klasszikus zenei közegben nevelkedett első hegedűs, Sipos Mihály ízlése is nagyobb teret kapott, a Muzsikás zenéjében hangsúlyosabbá vált a bartóki „tiszta forrás”, és 1998-ban jelent meg a külföldön különösen frenetikus sikert arató Bartók album. A lemez révén az együttes a világ legpatinásabb koncerthelyszíneire juttatta el a magyar népzenét, amelynek inspiráló hatása jól érzékelhető a huszadik század első felének magyar műzenéjében is – gondoljunk csak Bartók, Kodály és Lajtha művészetére. Ezért volt áttörő erejű a Muzsikás 2008-as meghívása Európa legfontosabb komolyzenei fesztiváljára, a BBC Promsra, melynek történetében először került népzene a programba. Mi több, az ötezer fős londoni Royal Albert Hallban az angolszász folkformációk mellett egyedül a Muzsikás játszott – magyar népzenét.
Újra együtt a színpadon az ős-Muzsikás
A Muzsikás az elsők között ismertette és szerettette meg a magyar népzenét a külföldi közönséggel, a világ számos komolyzenei helyszínén általuk szólalt meg elsőként magyar népzene. Nem véletlen hát, hogy idehaza – a népzenei revival mozgalomból elsőként – 1995-ben Liszt-díjjal, 1999-ben pedig Kossuth–díjjal ismerték el munkásságukat. 2008-ban első európai zenekarként a legrangosabb nemzetközi világzenei elismerést, a WOMEX-díjat is megkapták.
A jubileumi koncert egyfajta visszatekintés, hogy a maguk mögött hagyott fél évszázadban miként vették használatba az ősi hagyományokat, miként hozták létre – többekkel közösen – azt az urbánus szórakozási formát, amit ma táncházként ismerünk. Az est során fellép az együttes két állandó népdalénekes partnere, a fiatal generációt reprezentáló Kacsó Hanga (a Fölszállott a páva televíziós népdalvetélkedő győztese) és az autentikus stílust képviselő, moldvai születésű, Prima Primissima díjas Petrás Mária. Csatlakozik hozzájuk a népzenében és a világzenében egyaránt otthonosan mozgó cimbalmos, Balogh Kálmán és a komolyzenei kitekintést adó zongoraművész, Fülei Balázs, illetve a nyíregyházi Pro Musica Leánykar. Emellett ott lesz a Muzsikás-produkciók évtizedek óta elmaradhatatlan néptáncos párja, Farkas Zoltán „Batyu” és Tóth Ildikó „Fecske”, akik azt hivatottak érzékeltetni, hogy egy hagyományos falusi közösségben a férfiak és nők kapcsolatában milyen jelentős szerepe volt a táncnak. Nem mindennapi élménynek ígérkezik, hogy néhány szám erejéig 1996-os elválásuk óta először lép fel a zenekarral ifj. Csoóri Sándor, aki a Muzsikás első huszonhárom évének meghatározó figurája volt.
A szerző zenei szakíró; a Muzsikás történetét feldolgozó könyve 2013-ban, az együttes alapításának 40. évfordulóján jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában.
A cikk Pestiesen húzzák a falusi nótát címen eredetileg a Bartók Tavasz Magazinban jelent meg.
