Szergej Prokofjev zeneszerző, zongoraművész 1891. április 23-án született, és 1953. március 5-én hunyt el. Glazunov, Matisse, Gyjagilev, Stravinsky, Richter, Rosztropovics és Sztálin mind szerepet játszottak az életében. Az évforduló kapcsán néhány érdekes tényt válogattunk a művész életéből.
A fiatal tehetség
Az 1891. április 23-án született Prokofjev zenei érdeklődését elsősorban édesanyja formálta, aki esténként rendszeresen játszott Chopin-, és Beethoven-műveket a család zongoráján. A fiatal tehetség első zongoraművét ötévesen, első operáját pedig kilencévesen komponált.
Találkozás Glazunovval
1904-ben a 13 éves Prokofjevet és édesanyját bemutatták a szentpétervári Konzervatórium tanárának, Glazunovnak, akire nagy benyomást tett az ifjú, és azonnal indítványozta is a gyerek felvételét az intézménybe.
Arrogáns kölyök
Prokofjev a konzervatóriumban jóval fiatalabb volt társainál, rendszeresen viselkedett arrogánsan és mutatta ki elégedetlenségét az oktatással kapcsolatban, amit rendkívül unalmasnak tartott.
Botrányos zongoramuzsika
Prokofjev alapvetően zeneszerző-zongoristaként szerzett nevet magának egy sor a hangszerre komponált remekművel. Második zongoraversenyének 1913-as premierje óriási botrányt váltott ki, a közönség egytől egyig elhagyta a termet mondván: „egy macska a háztetőn is szebb zenére képes”.
Klasszikus gyökerek
Prokofjev 1917-ben készült el első „klasszikus” melléknevet viselő szimfóniájával, amelyről maga a szerző úgy nyilatkozott, hogy „ha Haydn élne, egészen biztosan ilyen szimfóniát alkotott volna.”
Prokofjev és Matisse
A zeneszerző egyik legnagyobb sikere a Szkíták című zenekari szvit volt, amelyet a párizsi orosz balettnek készített művéből alkotott. Gyjagilev a sikeren felbuzdulva még három balettet rendelt Prokofjevtől, amelyek szintén sikeresek voltak. Az 1921-es évben a párizsi orosz balett szezonját Prokofjev Matisse által készített portréjával fémjelezték.
A családember
Az októberi forradalom után Prokofjev a szovjethatalom áldásával hagyta el hazáját. Amerikában, Németországban, majd Párizsban élt. Egy spanyol énekest, Carolina Codinát vette feleségül, akitől két fia született.
Az opera mint szerelem
Prokofjev imádta az opera műfaját, számos alkotása született, de a legismertebb a szatirikus, A három narancs szerelmese című műve.
Prokofjev és Stravinsky
A két mester közeli barátságot ápolt, még úgy is, hogy Prokofjev nem volt megelégedve Stravinsky késeibb műveivel, utóbbi pedig úgy nyilatkozott, hogy „Prokofjev napjaink legnagyszerűbb orosz zeneszerzője, persze csak utánam”.
Felvételek az Abbey Roadon
Prokofjev 1932 júniusában készíthette első felvételét a híres angol stúdióban. A Londoni Szimfonikusokkal vették fel a III. zongoraversenyt. A munkálatokat az uralkodói család egy tagja, György, Kent későbbi hercege is meglátogatta, aki azonnal beleszeretett Prokofjev érzékenyen agresszív zenei stílusába.
A sakkmester
Prokofjev szenvedélyes sakkozó volt. Több sakk-világbajnokot is a barátjának tudott, köztük José Raúl Capablancát, akit 1914-ben egyszer le is győzött.
A filmzeneszerző
Prokofjev nevéhez fűződik számos szovjet filmalkotás zenei anyaga, de legnagyobb sikerének az Eisensteinnel való együttműködése mondható, amelynek eredménye például az Alekszandr Nyevszkij című film zenéje, amely anyagot később nagyszabású kantátává is formált.
Háború és béke – az opera
Prokofjevben azóta érlelődött a Tolsztoj-mű alapján írandó opera gondolata, mióta a náci Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. A zeneszerzőnek két év kellett, hogy létrehozza a mű alapját, amit zömével a Kaukázusban, a háború elől menekülve alkotott.
Prokofjev és Rosztropovics
Prokofjev élete végén az új előadói generáció bizalmát és barátságát is élvezte. Köztük volt Szvjatoszlav Richter és Msztyiszlav Rosztropovics is, utóbbinak dedikáltan is komponált műveket.
Sztálin árnyékában
Prokofjev 61 évesen hunyt el, 1953. március 5-én, amikor Sztálin halálát is bejelentették. A pártvezér halála miatt felerősödtek a biztonsági intézkedések, amiért Prokofjev holttestét csak napokkal később tudták egyáltalán kivinni a lakásból, hogy a temetésről intézkedjenek.
