Pontosabban az igazán különleges dallamokra képes handpan, mert a Hang nevet egy svájci páros levédette. Ez viszont semmit nem von le a négy magyar fiatal teljesítményéből.
Handpan szakon még nem lehet tanulni a zeneoktatás különböző szintjein, de akik készítik ezt a hangszert, biztosak abban, hogy komoly haszna van:
a gyerekek azonnal sikerélményt szereznek, és a zeneelméleti alapok elsajátítására is kiváló eszköz.
„A kereslet szerte a világon egyre nagyobb, pedig nem olcsó hangszerről van szó: 1500 euró alatt nemigen lehet jó minőségben hozzájutni. Az eredeti, svájci Hang ráadásul már csak másodkézből megvásárolható, a feltalálók ugyanis már nem gyártanak ilyet. Viszont egyre több helyen kezdtek el készíteni a világon – különböző elnevezésű – handpaneket” – írja a HVG. „Mára száz fölött van a világon gyártók száma. De a kereslet óriási. Ha valaki jó minőségben készít egy hangszert, és belső szakmai fórumokon bemutat róla egy videót, onnantól sorban állnak nála a megrendelők” – mondta a lapnak Szombathelyi Patrik, az első magyar műhely egyik alapítója, aki zongoratanulmányok után váltott handpanre. Partnerei Dankowsky Áron, Bognár Péter és Hársfalvi Richárd; a fiúk közül volt, aki a technikai tudást hozta, volt, aki a vállalkozás alaptőkéjét. Elmondásuk szerint a kezdéshez szükséges ismereteket az internetről és hasonló területen dolgozó barátaiktól szedték össze.
A lap videója:
A handpan gyártása egyáltalán nem egyszerű, különösen ha azok egyedi, professzionális hangszerek. „A handpan alacsony széntartalmú acélötvözetből készül. (Ilyenből készítik az autókasztnikat is, például a Suzukit – igaz az autó 0,4 mm-es lemezből a hangszer 1 mm-esből.) A lemezből egy úgynevezett mélyhúzó technikával készítenek különböző üzemekben kagylóformát, a győri műhely ezekből dolgozik. (Van egy másik, víznyomós technológia is a kagylóforma kialakítására, Patrikék azt tervezik, hogy egy ilyen gépbe is hamarosan beruháznak, már csak azért is, mert az üzemek most nem győzik kiszolgálni az európai hangszerkészítőket – így a maguk urai lennének e téren is.)
Ha megvan a kagylóforma, abba különböző mélyedéseket ütnek (korábban kalapáccsal, most már préssel), ezek adják majd ki a megfelelő hangokat. A mélyedésektől függően, különböző hangokat tudnak kicsalni az acéllemezből – így a legkülönbözőbb hangolású handpanek léteznek.
A hangolás, kalapálás során feszültség keletkezik a fémben, ezért 4-5-ször is temperálni kell a hangszert a kemencében. Ekkor a forma megmarad, de a lemezen belül a feszültség eloszlik. Egy-egy kemencézés után viszont könnyen elhangolódhat a hangszer, azért elég idegőrlő újra és újra behangolni azt – majd temperálni. Ha nem jól oszlik el a lemezen belül a feszültség, nem lesz meg a szép zengő hangja.
Ha a felső rész nagyjából megvan, akkor a szintén feszültségmentesített, lyukas alsó résszel összeragasztják azt. Ekkor persze újabb elhangolódás várható. Ezért finomhangolás következik, amikor az összeillesztett, kvázi végleges hangszert megint behangolják. Aztán durván egy hónapos várakozási idő jön, amikor próbálgatják, játszanak rajta, mert még ez idő alatt is ereszthet valamennyit a hangolásból. Akkor van kész egy hangszer, amikor rendeltetésszerű használattal sem hangolódik el” – derül ki a riportból.
A legközelebbi cél az, hogy négy-öt hangszer elkészüljön, bővüljön az anyagi lehetőségük, majd bekerüljenek a világ legjobb handpangyártói közé, de azt sem látják lehetetlennek, hogy bővül a termékskála, és más hangszerek gyártásába is belefognak.
(Via HVG)
