Tusa Erzsébet Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és -tanár 1928. január 5-én született, és életének 90. évében, 2017. augusztus 24-én hunyt el.
Tusa Erzsébet Budapesten született 1928. január 5-én. 1948-ban diplomázott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, mesterei Dániel Ernő és Kadosa Pál voltak. Több vidéki műhely után 1961-től 1968-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára, 1967-től pedig az Országos Filharmónia szólistája volt.
1976-tól 1983-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetében tanított. 15 évig volt a tokiói Musashino Zeneakadémia professzora, 1990-től 1996-ig pedig a Magyarországi Zenetanárok Társaságának elnöki tisztét látta el.
Tusa Európa-szerte hangversenyezett, és mesterkurzusokat vezetett Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Portugáliában, Japánban, Új-Zélandon és Ausztriában.
Pályafutása legfontosabb momentumának tartotta Bartók Béla akkoriban felfedezett, zongorára és zenekarra írott Op. 2-es Scherzójának ősbemutatóját 1961-ben, de bemutatta kortárs magyar zeneszerzők több művét is. Számos hangfelvételt készített, zenésztársai szívesen választották partnernek, kísérőnek, Pásztory Dittával és Lantos Istvánnal kétzongorás műveket játszott lemezre.
Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj kitüntetettje. Továbbá megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, illetve a főváros XII. kerületének díszpolgárává választották.
Férje Lendvai Ernő Széchenyi-díjas zenetudós volt, akinek halála után ő rendezte sajtó alá tanulmányait, írásait és előadásait.
