1951. szeptember 8-án született a sokszorosan kitüntetett, kétszeres Kossuth-, Liszt-, Bartók-Pásztory- és Prima Primissima-díjas zongoraművész, aki Budapestnek is díszpolgára.
„Soha nem voltam tervezgető típus. Az, hogy zongorázni kezdtem, majdnem a véletlenen múlott, de aztán elég hamar kiderült, hogy valószínűleg érdemes tanulnom. Annyira magától értődően indultam errefelé, hogy fel sem merült más út. Terveket több évre előre csakis a beszerzendő kottákkal és könyvekkel kapcsolatban készítettem, minden egyéb a maga természetes útján haladt előre. Hogy mit fogok évek múlva megtanulni, játszani, milyen számomra új stílusú zenék fognak később érdekelni, egyáltalán, hogy mit szeretnék csinálni – ilyesmiről ritkán gondolkodtam és szerencsére nem is volt rá szükségem. A zenészpálya talán nem is tervezhető előre. Nekem már az is nehéz feladat – de persze gyakran rákényszerülök -, hogy egy-másfél évvel előre megadjam a koncertműsorokat. Nem tudhatom előre, hogy akkor éppen mihez lesz majd kedvem. Bár szerencsés alkat vagyok: amikor néha előfordult régebben, hogy olyasmire kértek fel, amihez nem vonzódtam, de valamilyen okból mégis elvállaltam, vagy el kellett vállalnom, a tanulás, elmélyedés időszakában megszerettem ezeket a darabokat is” – mondta egy interjúban 60. születésnapján.
