Csajkovszkij I. (b-moll) zongoraversenye mára a zeneirodalom egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott műve, hazájában azonban csak akkor hangzott el először (1875. december 3.), miután Észak-Amerikában és Európában már megkérdőjelezhetetlen volt a sikere.
Csajkovszkij Nyikolaj Rubinsteinre gondolt versenyénél, neki is ajánlotta a művet. Rubinstein azonban, bár alig öt évvel volt idősebb Csajkovszkijnál, soha nem akart felhagyni a gyámkodással, éppen ezért gáncsolni kezdte a b-moll darabot, előadásra alkalmatlannak találta s a szerzőtől változtatásokat követelt. Csajkovszkij kijelentette, hogy egyetlen hangjegyet sem módosít, és áthúzta Rubinsteinnek szóló ajánlását.
Miután Hans von Bülow Bostonban, majd Európában megtörte a jeget, a zongoraversenyt Moszkvában a fiatal Szergej Tanyejev játszotta először, aki a szerző tanítványából őszinte barátjává vált.
Bülow dicsősége felszította Nyikolaj Rubinstein művészi becsvágyát: ő is felvette a művet programjába, és impulzív, erőteljes előadóművészetével mind Oroszországban, mind pedig külföldön diadalról diadalra vitte.
Amikor Csajkovszkij félénkségből és tartózkodásból nem volt hajlandó vállalni az orosz küldöttség vezetését az 1878. évi párizsi világkiállításon, Rubinstein számos egyéb tisztsége mellett ettől sem riadt vissza, és Párizsban Csajkovszkij b-moll koncertjét a legélesebb vetélkedés közepette is nagy sikerrel mutatta be.