A martonvásári Brunszvik-kastély udvarán állt a fa, amely augusztusi viharban komoly sérülést szenvedett. A húsz méter magas, közel két méter törzsátmérőjű csertölgy tanúja volt Beethoven látogatásainak is.
Az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának és a Beethoven Emlékmúzeumnak is otthont ad a kastély, amelynek építése 1785-ben kezdődött. Ekkoriban vagy valamivel korábban ültették el a fát, amelynek idén nyáron egy terebélyes ága letört, és hiába próbálták megmenteni a kártevőktől, kiderült róla, hogy körülbelül 70%-a már halott, teljesen elkorhadt. Ezt vágták ki karácsony előtt.
A fa állt már akkor, amikor a Brunszvik lányokat Bécsben zongorára tanító Beethoven ellátogatott Martonvásárra, ahol 1806-ban befejezte és Brunszvik Ferencnek ajánlotta az Appassionatát. Mint ismeretes, a zeneszerzőt gyöngéd szálak fűzték a kisebbik Brunszvik lányhoz, Jozefinhez, aki szép, okos, elegáns volt, és állítólag egész Bécsben ő játszotta a legjobban Beethoven Pathétique szonátáját.
A heiligenstadti végrendelettel és két női miniatűr arcképpel együtt találták meg azt a levelet 1827. március 27-én, amely három részből áll. Beethoven egy bizonyos július 6-án, hétfő reggel kezdte írni, másnap reggel fejezte be. Hogy hol, mikor és kinek írta, nem tudni, az sem biztos, hogy elküldte a rejtélyes ismeretlennek. Ki tudja, lehet, hogy Jozefin volt „a halhatatlan kedves”? Az biztos, hogy An die Hoffnung című op. 32-es dalát neki ajánlotta a zeneszerző. A levél magyar fordítása itt olvasható.
A kastély később József Károly Lajos főherceg, majd a Dreher család tulajdonába került, de volt hadi kórház is.
(Via 24.hu)
