Három év után, december 29-én újra a Müpában lép fel a Szabó Balázs Bandája. A zenekart vezető Szabó Balázs számára mintha nem léteznének határok: bábszínész és zeneszerző, énekes és multi-instrumentalista egy személyben. Hosszú évek óta zenésít meg verseket, és kérdésünkre azt is elárulta, kire illik igazán a Csöndkabát.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
– Olvasunk még ma verset?
– Hiszem, hogy igen, miközben rengeteg dolog rabolja el a figyelmünket, és nehezebb ma leülni egy csöndes sarokba olvasni. De a versek különleges útravalók. Néha egy négysorosból heteken át lehet táplálkozni.
– Más élmény otthon olvasni, mint megzenésített verseket hallgatni egy koncerten. Mennyiben misszió, amit csinálnak?
– Inkább egy jó kalandnak mondanám, de nem titkolt szándékunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy olvasni jó és érdemes. Elérhetővé akarunk tenni mélyebb gondolatiságú verseket is, amelyekhez zenei-hangulati kapaszkodókat igyekszünk adni. Persze ez csalóka, hiszen ez a „segítség” részben az én szemszögem, és sok múlik a hangszerelésen is. Olyan múzeumi bejárás ez, amelynek során a mi zseblámpánk fényénél ragyognak fel ezek a gondolatok.
– Hogyan került ilyen szoros kapcsolatba a költészettel?
– Mindig voltak körülöttem versek. Amikor a középiskolában elkezdtem gitározni tanulni, és még csak pár akkordot játszottam, már akkor Adyt, Juhász Gyulát énekeltem. Az önálló koncertjeimen is előkerült mindig egy-egy vers, és máig nem tudok elképzelni úgy egy lemezt, hogy ne legyen rajta vers. Engem zeneileg mozgatnak meg ezek a sorok, de sok képzőművész és fotós is rendez úgy kiállítást, hogy nem mellőzi a szöveg adta értéket.
– Vannak versek, amelyek ideálisak a megzenésítéshez? És van, amely ellenáll?
– Sok olyan rímes költemény van, amely szinte kiált a zene után, míg mások nagyobb fejtörést okoznak. Ha azt érzem, hogy egy verset nem elég mondani, de énekelni kell; ha a zene olyan, mint egy szoba, amely körbeöleli a szöveget, akkor tudom, hogy egyszer eléneklem majd.
A jó megzenésítés szolgálja a verset, hozzá tesz, nem pedig uralkodik rajta. Ezt könnyű kimondani, de nem egyszerű megcsinálni. Nekem is vannak fiókban maradt harcaim.
– Kikre illik igazán a Csöndkabát?
– Ez egy olyan este, amelybe kényelmesen beburkolózhat mindenki, hogy aztán intim, belső utazásra indulhasson velünk. Ha valaki már túl van szerelmen, megcsaláson, születésen, egy szeretett lény elvesztésén, annak biztosan többet mond majd, mint annak, aki még nem élte meg mindezt — de valójában bárki veheti a bátorságot, hogy belecsobbanjon ebbe a versektől körülölelt, csendes tóba.
