A Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi koncertjét 2024-ben mintegy kilencven országban körülbelül ötvenmillióan fogják nézni. Hagyományos a helyszín, a Musikvereinsaal nagyterme, az Aranyterem, ahol állítólag arany a hangszerek zengése, és tradicionálisan a Strauss család életművére koncentrál a műsor.
Az első újévi koncertre nem január 1-jén, hanem szilveszterkor, 1939. december 31-én került sor. (Kutatások szerint ez az esemény is a Goebbels-gépezet része volt: a koncert bevételéből a Hitler által elindított Kriegswinterhilfswerk részesült, azaz a rászorulókat támogatták fűtőanyaggal.)
Clemens Krauss karmester dirigált, a közönség ifj. Johann Strauss műveit hallhatta, köztük a Pizzicato-polkát és A denevér nyitányát. Amellett, hogy Krauss erősen vonzódott a zeneszerző darabjaihoz, ez a műsor egybeesett a könnyedséget, optimizmust sugárzó, Bécset a zene városává tevő náci propagandával. Krauss haláláig vezényelte a koncerteket, 1939 és 1954 között mindössze két alkalommal volt vendég Josef Krips személyében.
1941-től január 1-jén játszanak a Bécsi Filharmonikusok, akik a repertoárra 1945-ben vették fel a Kék Duna-keringőt, egy évvel később a Radetzky-indulót. 1958-tól kezdve mindkét darab állandó eleme a műsornak, utóbbit a közönség ütemes tapsa kíséri, majd a zenekar Prosit Neujahr kívánságáva fejeződik be. Ez egyetlen alkalommal maradt ki, 2005-ben, amikor Lorin Maazel az előző év karácsonyán emberéleteket követelő indiai-óceáni cunami miatt kihagyta.
A Radetzky-indulót 1946 óta egy náci zeneszerző, Leopold Weninger átiratában játszotta a zenekar. A művet a 2020-as újévi koncertre állították helyre, valószínűleg Andris Nelsons karmesternek köszönhetően, így 74 év után újra az eredeti, id. Johann Strauss által írt változat hangzik el.
Krauss, Krips és Will Boskovsky után Maazel volt az első nem osztrák karmester, aki a Musikvereinsaal pulpitusára állt. Ez 1980-ban történt, és onnan hét évig elmozdíthatatlan maradt. 1987-től – ekkor kezdődött a koncert nemzetközi televíziós közvetítése – a zenekar döntése szerint minden évben más vezényli őket. Láthattuk azóta többek között, vissza-visszatérve, Claudio Abbadót, Daniel Barenboimot, Gustavo Dudamelt, Nicolaus Harnoncourtot, Mariss Jansonst, Herbert von Karajant, Carlos Kleibert, Zubin Mehtát – aki 2007-ben az Európai Unió két új tagállamát, Bulgáriát és Romániát üdvözölte –, Riccardo Mutit és Christian Thielemannt.
Nem egy, de három koncert van az újévi repertoárral: december 30-án 11 órakor, december 31-én 19:30-kor és január 1-jén 11:15-kor. A program ugyanaz, és a jegyvásárlás módja is: kizárólag a szerencsések vásárolhatnak jegyet a hangversenyekre. Január 2. és február 28. (szökőévekben 29.) között kell regisztrálni a Bécsi Filharmonikusok honlapján annak, aki ott szeretne lenni a 2000 szerencsés hallgató között. A december 31-i alkalom csak részben nyilvános, részben ajándékkoncert az osztrák hadsereg tagjainak.
A tévénézők először 1959-ben élvezhették a koncertet, amely ma már külső felvételeket is tartalmaz. Hangulatképek és tánc azonban nem mindig volt a program része, a Musikvereinsaalban 1987-ben jelentek meg a Wiener Staatsbalett művészei.
1980 és 2013 között San Remóból érkeztek a virágok, azóta a Bécsi Városi Kertészetből származik az a több tízezer szál virág, ami a termet díszíti.
