Tizenkét óra alatt elkapkodták a jegyeket a Budapesti Fesztiválzenekar első autizmusbarát koncertjére New Yorkban. Az együttest másnap a teltházas Lincoln Centervárta, majd történetükben szintén először Reykjavíkban léptek fel. A turné Athénban ért véget, a közönség mindenütt kitörő álló ovációval hálálta meg a koncerteket.
„Ez volt a hetünk csúcspontja”, „odáig voltunk az egész programért! Fischer Iván fenomenális volt: tudta, hogyan kösse le a közönséget, így a koncertet a felnőttek és a gyerekek is élvezték.” Ilyen visszajelzések érkeztek a Budapesti Fesztiválzenekar részére első New Yorkban adott, autizmusbarát koncertjük után, melyet itthon
a Nemzetközi Cseperedő Alapítvánnyal indítottak el három évvel ezelőtt.
A New York Times a „páratlan magyar erőket” várta a Lincoln Centerbe másnap, mint napjaink „egyik legcsodálatosabb és legérdekesebb együttesét”. A Concertonet kritikusa, Frederick Kirshnit a koncert után így írt: „Húsz éve írok zenekritikákat New Yorkban, a cikkeim száma lassan ezer körül mozog, ám kevés olyan döbbenetes élményben volt részem, mint a legutóbbi, Fischer Iván-féle koncert.” Majd hozzátette: „Állítom, hogy ez volt az évad eddigi legjobb koncertje.” A lap másik kritikusa a hangverseny szólistáját, Várjon Dénes zongoraművészt méltatta: „Várjon sikeresen ötvözte a lendületességet a szabad frazeálással, a spontaneitással és a világos, tiszta artikulációval.”
„Várjon e röpke félóra alatt a kedvenc zenészeim sorába került, igazi virtuózzal van dolgunk” – fogalmazott egy másik amerikai kritika. „Egy pillanat alatt elbűvölt grandiózus, mégis selymes játékával, valamint dinamikus, kidolgozott technikájával.” Beethoven 3. zongoraversenyének megszólalásához persze a zenekarra is szükség volt: „az üstdobok és a zenekar halk visszatérése maga volt a varázslat”, „lélegzetelállító belépések”, „szívbemarkoló hatás”, „a fúvósok lágy, mennyei hangja”, „az ereszkedő bőgőmotívum visszatérése könnyekig megindítot, egyszerűen fenségesvolt.”
„Várjon és a zenekar életem egyik legkiemelkedőbb zongoraverseny-élményével ajándékozott meg.
[…] Megnyugtató érzés, hogy létezik ilyen mélységű szépség, amelyben a nagy művészek segítségével – még ha csak múló pillanatokra is – menedéket találhatunk” – összegzett a szerző. A közönség az utolsó hangnál egy emberként pattant fel a helyéről, majd hangos bravózásban és tapsviharban tört ki. A Classical Source is ötből öt csillaggal értékelte a New York-i koncertet, amelyet „rendkívülinek” nevezett.
A New York Classical Review azt hangsúlyozta, hogy „Fischer eredeti újító”. Ezt alátámasztva külön kiemelték, hogy Bach 2. (h-moll) szvitje barokk hangszereken szólalt meg, illetve hogy a zenekar énekes ráadást adott a koncert végén, Rachmaninov 2. szimfóniáját követően. A szerző szerint a lehető legbájosabb módon mutatták meg, hogy a muzsikálás közösségi élmény, ennél közelebb kerülni a közönséghez pedig a legjobb műsorszerkesztéssel sem lehet.
Fischer Iván tovább segítené az Őcsényben nem szívesen látott afgán családot
A zenekar a New York-i koncerteket követően először lépett fel Reykjavík 2011-ben átadott, sokszorosan díjazott koncerttermében, a Harpában. Izlandon is „nem mindennapi eseményként” várták a magyar zenekar koncertjét, akik „szeretnek meglepetéseket okozni”, és akiket egy „igazi zseni”, Fischer Iván vezet. A koncert után a szervezők megállapították: „ez valóban egy csodálatos barátság kezdete egy zenekarral, amely briliáns, csodálatos emberekből áll”. A turné egy ugyancsak sikeres athéni hangversennyel zárult. A magyar közönség január 23-án hallhatja utoljára a programot a Müpában.
A Fesztiválzenekar legközelebb február 4-én játszik a Müpával közös szervezésű zenei maratonján, melynek központjában idén Bernstein és az amerikai zene lesz.
