Az 1979-ben alakult 180-as Csoport a Steve Reich és Philip Glass nevével fémjelzett repetitív zene kiváló tolmácsolójaként vált ismertté. Kezdetben egyetemi klubokban és művelődési házakban léptek fel, ahol közvetlen légkört teremtve segítették elfogadtatni a kortárs zene addig ismeretlen irányzatát. A csoport néhány napja elhunyt egykori tagjának, Melis Lászlónak címzett búcsúlevelét változtatás nélkül közüljük.
Laci!
Amikor 25 év szünet után, 2014 októberében a Zeneakadémián összejöttünk, hogy megemlékezzünk szellemi műhelyünk – és ami legalább ennyire fontos, baráti társaságunk – megalakulásának harmincötödik évfordulójáról, felhőtlenül ünnepelhettünk. Nem kiüresedett múltidézés volt ez, hanem emlékezés egy korszakra, a szárnyalásra, amelynek te egyik pillére, motorja, meghatározó alakja voltál. Ünnep volt mindannyiunknak, hisz ténylegesen valamennyien ott lehettünk, akik egykor ennek a tízéves utazásnak a részesei voltunk,
Pár napja minden megváltozott. Kiléptél közülünk, és bár sosem gondolkodtunk rajta, hogy ki kezdi a sort, mindannyiunkat letaglózott, hogy épp te lettél az első.
Gőz László. Székely Kinga, Vörös László, Soós András, Schnierer Klára, Melis László, Posvanecz Éva, Szemző Tibor, Márta István, Körmendy Ferenc, Faragó Béla, Tóth Tamás, Kovács Ferenc, Tihanyi Gellért, Forgács Péter fotó: Hrotkó Bálint
Nekünk írott darabjaid sokaknak fontosak; a Háromtükrös, ahogy mi neveztük (Etűd három tükörre), A szertartás – Hajnóczy Péter emlékére, a Maldoror énekei Lautréamont szövegeivel, a Mulomedicina Chironis (Chiron öszvérgyógyászata), vagy Petri György verseinek „megzenésítése” a korszak fontos mérföldkövei.
Irányt adtak, és mély nyomot hagytak. Nyomot, nemcsak bennünk, hanem a magyar zene történetében is.
