Papageno Radio
Címlap Az összes hangot magában foglaló hangóceánt akarta megszólaltatni

Az összes hangot magában foglaló hangóceánt akarta megszólaltatni

Jörg Mager (1880–1939) „Eine Neue Epoche der Musik durch Radio” című, 1924-ben publikált értekezésében elsősorban a negyedhangok használatának szükségességét ecsetelte. A szokatlan hangközökkel való kísérletezés mellett az akkor újdonságnak számító rádiótechnika is érdekelte, így tervei alapján a berlini Carl Lorenz Rádiógyár olyan hangkeltő berendezést épített számára, amellyel egy oktávot 72 mikrointervallumra osztva szólaltathatott meg.

Végső célja az összes hangot magában foglaló „hangóceán”, az Omnitonium megszólaltatása volt. A hangkísérleteire használt szerkezetet először Elektrophonnak nevezte, majd a nevet Kurbel-Sphärophonra módosította. Mager hangszere a Thereminhez hasonló elven működött, de azt nem antennákkal, hanem a játszóasztalon lévő félköríves fémlemezzel érintkező forgatókarokkal vezérelte.

Feltalált egy hangszert, cserébe tíz évig lehallgatókészülékeket tökéletesíthetett Szibériában

A heterodin oszcillátorok frekvenciáját az apró érintkezősávokkal megjelölt beosztás szerint pontosan változtathatta. Bal kezével addig forgatta az egyik kart, amíg a skálán elérte a megfelelő hangmagasság jelét. A fogantyún lévő kapcsológombot benyomva megszólaltatta a hangot, miközben jobb kezével a másik kart elforgatva már egy következőt kereshetett. A nyomógombok segítségével lehetővé vált, hogy ki- és bekapcsoláskor staccatószerű hangokat, míg a gombot benyomva tartva glissandókat szólaltasson meg.

Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.

A Németországban 1925-ben bejelentett eszközt 1928. március 21-én az USA-ban is szabadalmaztatta. A leírásban említést tett arról is, hogy a kissé nehézkesen kezelhető forgatókarok helyett egy különleges billentyűzettel ellátott instrumentum is része találmányának.

A Klaviatur Spharophon továbbfejlesztett változata az 1930-ban bemutatott hárommanuálos elektromos orgona, a Partiturophon volt. A manuálonként egyszólamú instrumentumhoz egy pedálsor is tartozott, így egyszerre akár négy szólamban is lehetett rajta játszani. A billentyűket a megszokottnál jóval rövidebbre szabta, hogy ujjaival az egyes billentyűsorokat könnyen átérje. A hangfrekvenciát az egyesével ki- és bekapcsolt kondenzátorok segítségével változtathatta, míg a hangszíneket a rezgőkörhöz illesztett magas és mély szűrőkkel befolyásolhatta. Jörg Mager hangszerei közül egyetlen példány sem maradt fenn, így csak a nemzetközi publikációk, a korabeli újságcikkek és a szabadalmi leírások adatai alapján számolhattam be róluk.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X