Szerző: Mandel Róbert

A kanadai tudós és zeneszerző, Hugh Le Caine (1914–1977) ifjúkorától kezdve olyan tökéletes elektronikus zenei hangzásvilágról álmodozott, amely a korábbi hangszertalálmányok sokszor megmosolyogtató gépiességével szemben érzelmek közvetítésére is alkalmas lehet. 1945 és 1948 között építette meg az első feszültségvezérelt szintetizátornak tartott Electronic Sackbut (elektronikus harsona) nevű hangszerét. A zeneszerszám ránézésre nem volt túl megnyerő. Feltalálója úgy építette össze az amúgy rendkívül komplikált elektronikus szerkezet elemeit, hogy az egyes modulok, a tápegység, a szűrők és az alkatrészeket összekötő kábelek egy gyalupadra emlékeztető, deszkalábakon álló fadoboz belsejében kaptak helyet, míg a billentyűzet és a kezelőgombok a doboz tetején voltak. Le Caine találmánya…

Tovább

Az Ondioline volt az első elektronikus instrumentum, amely a korábbi találmányok tapasztalatait ötvözve, nyolc oktávon át a legfinomabb hangszínárnyalatok megszólaltatására is képes volt. A francia Georges Jenny 1938-ban egy elektroncsővel működő multivibrátorral és egy egész sor szűrővel építette meg a szerkezetet. A billentyűk fokozatos lenyomására is érzékeny klaviatúrával különösen érzelemgazdag vibratókat tudott játszani, így az ismert hangszerek hangját szinte tökéletesen utánozhatta. Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben. A hangerőt egy térddel működtethető forgókarral szabályozta, míg a hangszíneket a doboz elején lévő tizennyolc tolószabályzóval változtatta. Ujjait a tasztatúra előtt feszülő ellenálláshuzalon ide-oda csúsztatva akár glissandókat is megszólaltathatott, így…

Tovább

A Szovjetunióból az Amerikai Egyesült Államokba emigrált fizikus, Ivan Eremeeff elsősorban az aviatika és a műszaki rezgéstan kapcsolatával foglalkozott. A „repülő polipnak” is nevezett négyrotoros helikopter tervezőjével, George De Bothezat-vel közösen szabadalmaztatták a repülőgépekhez használt fémlemezek rezgéseit mérő készüléket, a légsebességmérőt és az épületnek álcázott mozgatható hangárt. 1922. december 18-án együtt emelkedtek a levegőbe az amerikai légierő által megrendelt vertical airplane (függőlegesen felszálló repülőgép) tesztrepülésén, de a labilis Bothezat-helikopter nem győzte meg a megrendelőket, így a találmány hamar feledésbe merült. Eremeeff a kudarc után is folytatta kísérleteit, és először 1928. március 2-án a sorba kapcsolt oszcillátorok összeadódó rezgéseinek karakterisztikájáról szóló…

Tovább

Laurens Hammond (1895–1973) evanstoni elektromérnök először 1921-ben a sztereoszkopikus filmvetítőt, 1931-ben a naptáras órát, majd a szinkronmotoros elektromos órát találta fel. A Hammond Clock Company évekig bridge kártyajáték-automatákat gyártott, amelyből több mint tízezer darabot adott el. Laurens Hammond nem tudott zenélni, így valóban érdekes, hogy az összes szabadalma közül az 1934. január 19-én Electrical Musical Instrument néven bejegyzett hangszertalálmánya tette világhírűvé. A közös tengelyen forgó, 91 fogazott tone-wheel (hangkerék) keltette indukció hatására – elektromágneses hangszedők segítségével – több kilométer hosszúságú kábel közvetítésével szólalt meg az elektromos orgona. Hammond a kétszer ötoktávos billentyűzethez húzóregisztereket rendelt, amelyekkel az alaphangokat és annak felhangjait…

Tovább

A rezonátor nélküli, többnyire tömör fából és fémből készült vonós hangszerek már az 1890-es években megjelentek. Az első sikeres kísérlet John Matthias Augustus Stroh nevéhez fűződik, aki a hegedűhúrok rezgéseit egy alumíniummembránnal erősítette fel, és a zeneeszköz testére illesztett tölcsérekkel tette hallhatóvá. Az 1899. augusztus 21-én bejegyeztetett Strohviolin hangja inkább a rézfúvósok jellegzetes hangszínére emlékeztetett, hiszen Stroh szándéka az volt, hogy a korabeli gramofonfelvételeken minél intenzívebb jeleket rögzíthessenek. A mikrofonok térhódítása ugyan csökkentette a tölcséres hegedűk népszerűségét, de a hagyományostól eltérő módon megszólaló vonósok ötlete megmozgatta néhány elektromérnök fantáziáját. Victor Pfeil már 1928-ban bejegyeztette a néhány évvel később Albert E.…

Tovább

Amikor Carl Bechstein 1853-ban megalapította máig sikeres zongoragyárát, nem sejtette, hogy a patinás üzemben a hangszerészek mellett fizikusok és feltalálók is dolgoznak majd. A C. Bechstein Flügel & Pianinofabrik megbízására a világhírű Nobel-díjas fizikus, Dr. Walther Hermann Nernst (1864–1941) valósította meg a cég egyetlen elektromechanikus zongoráját, a Neo-Bechstein-Flügelt. Dr. Nernst a berlini Heinrich Hertz Institut, a Siemens & Halske cég és Dr. Frankó István magyar elektromérnök szakmai támogatásával a Förster-Elektrochordhoz nagyon hasonló, de részleteiben eltérő működésű hangszert kísérletezett ki. A rezonátor nélküli acélkeretre feszített húrokat ötösével vezette a patkó alakú, mágneses hangszedők alatt. Annak ellenére, hogy a mindössze 170 centiméter…

Tovább

Oskar Vierling (1904–1986) elektromérnök 1928-ig a mikrointervallumokkal és a Sphärophonnal kísérletező Jörg Mager darmstadti laboratóriumában tevékenykedett, majd a berlini Heinrich Hertz Institut für Schwingungsforschung munkatársaként egy új elektromechanikus zongora megvalósításán kezdett dolgozni. Vierling az 1931. november 6-án bejelentett szabadalmában egy meglehetősen bonyolult billentyűs hangszer működését írta le. Az Elektrochordnak nevezett hangszertalálmány prototípusa 1932-ben készült el. A rezonátor nélküli szerkezet tartókeretét öntöttvasból készítette, melyet keresztgerendákkal merevített. A kettesével feszített vékony acélhúrok közül az egyiket egy hagyományos zongoramechanikához hasonló kalapácsszerkezettel ütötte meg, míg az azonos hangmagasságra hangolt párja – a rezgést fokozatosan átvéve – szabadon zengett. A megütött húrok rezgéseit az elektrosztatikus…

Tovább

Két Los Angeles-i zenész, George D. Beauchamp és John Dopyera a big band zenekarokban használt akusztikus gitárok hangját túl halknak találta, ezért az általuk alapított National String Instrument Company nevében 1926-ban szabadalmaztatták az első fémrezonátorokkal megszólaló Dobrogitárt. A két feltaláló útja 1930-ban különvált, így a Dopyera Brothers a blues- és countrymuzsikusok által máig kedvelt Dobro Resophonic Guitarokat fejlesztette, míg Beauchamp új pick-upokkal kísérletezett. Az első házilag elkészített Electric Guitarral Adolph Rickenbackert kereste meg, aki a Frying Pannek (serpenyő) becézett találmányban nagyon komoly lehetőségeket látott. 1931-ben közösen alapították meg az Electro String Instrument Corporationt, ahol sorozatban kezdték gyártani a két patkómágnesből…

Tovább

René Bertrand 1928. február 25-én szabadalmaztatta a billentyűzet nélküli, elektroncsöves Dynaphone-t, amelyen egy érintkezőkkel ellátott skálabeosztás mentén, mutatószerű forgókarral játszhatott. A kart a kívánt hangmagasság eléréséig fordíthatta, majd a hangot egy gomb lenyomásával szólaltatta meg. A félköríves, kalibrált játszólapra kartonból készült sablont is illeszthetett, amely az egymás után következő hangok helyét mutatta. Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben. Edgard Varčse, a kezdetben inkább mérnöknek készülő zeneszerző, minden új hangszerért lelkesedett, de a Commande d’appareils de musique ondes électriques néven bejegyzett zeneeszköz ötletét különösen érdekesnek tartotta. Amerikai látogatása alkalmával megpróbált szponzorokat szerezni az instrumentum továbbfejlesztéséhez. Elsőként a New…

Tovább

Jörg Mager (1880–1939) „Eine Neue Epoche der Musik durch Radio” című, 1924-ben publikált értekezésében elsősorban a negyedhangok használatának szükségességét ecsetelte. A szokatlan hangközökkel való kísérletezés mellett az akkor újdonságnak számító rádiótechnika is érdekelte, így tervei alapján a berlini Carl Lorenz Rádiógyár olyan hangkeltő berendezést épített számára, amellyel egy oktávot 72 mikrointervallumra osztva szólaltathatott meg. Végső célja az összes hangot magában foglaló „hangóceán”, az Omnitonium megszólaltatása volt. A hangkísérleteire használt szerkezetet először Elektrophonnak nevezte, majd a nevet Kurbel-Sphärophonra módosította. Mager hangszere a Thereminhez hasonló elven működött, de azt nem antennákkal, hanem a játszóasztalon lévő félköríves fémlemezzel érintkező forgatókarokkal vezérelte. https://papageno.hu/featured/2018/02/feltalalt-egy-hangszert-cserebe-tiz-evig-lehallgatokeszulekeket-tokeletesithetett-sziberiaban/ A…

Tovább