René Bertrand 1928. február 25-én szabadalmaztatta a billentyűzet nélküli, elektroncsöves Dynaphone-t, amelyen egy érintkezőkkel ellátott skálabeosztás mentén, mutatószerű forgókarral játszhatott.
A kart a kívánt hangmagasság eléréséig fordíthatta, majd a hangot egy gomb lenyomásával szólaltatta meg. A félköríves, kalibrált játszólapra kartonból készült sablont is illeszthetett, amely az egymás után következő hangok helyét mutatta.
Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.
Edgard Varčse, a kezdetben inkább mérnöknek készülő zeneszerző, minden új hangszerért lelkesedett, de a Commande d’appareils de musique ondes électriques néven bejegyzett zeneeszköz ötletét különösen érdekesnek tartotta. Amerikai látogatása alkalmával megpróbált szponzorokat szerezni az instrumentum továbbfejlesztéséhez. Elsőként a New York-i Guggenheim Alapítványt kereste meg, hogy támogatásukkal a sztereofónia atyja, Harvey Fletcher a legendás Bell Laboratoriesban készíthesse el a Dynaphone tökéletesített változatát.
Feltalált egy hangszert, cserébe tíz évig lehallgatókészülékeket tökéletesíthetett Szibériában
René Bertrand terve túl sok részletében hasonlított Jörg Mager, Charles D. Lindridge és Henry C. Péchardre megvalósult találmányaihoz, ezért a bizottság a támogatási kérelmet elutasította, így a zeneszerszám feledésbe merült.
