Szerző: Mandel Róbert

A rezgő fémlemezre szórt homokszemcsék által kirajzolt ábráiról híressé vált wittenbergi Ernst Florenz Friedrich Chladni akusztikai kísérleteivel is a figyelem középpontjába került. A zenei életben saját építésű hangszereivel nem számíthatott különösebb sikerre, de hangfizikai megfigyeléseit találmányaival megfelelően igazolhatta. Az 1790-ben bemutatott Euphon csengő hangját hangvillaszerű fémrezonátorok adták, amelyeket benedvesített ujjaival hosszában dörzsölt, vékony üvegrudak közvetítésével szólaltatott meg. A zongora billentyűinek rendje szerint az egész hangokhoz tartozó üvegpálcákat áttetsző fehér üvegből készíttette, míg a félhangokhoz sötét bazaltüveget használt. https://papageno.hu/featured/2017/08/a-billentyus-harfa/ Christian Friedrich Quandt a Journal des Luxus und der Moden című weimari divatmagazinban Eine neue Harmonika néven egy sajátfejlesztésű dörzshangszert ismertetett. Az…

A 19. században különösen népszerű hagyományos hárfák hangja felkeltette a zongoristák figyelmét is, így néhány hangszerkészítő az ő hatásukra kísérletezte ki a klaviatúra segítségével megszólaltatható hárfákat. A Claviharpe nevű billentyűs hárfát Johann Christian Dietz 1814-ben mutatta be. A már korábban ismertetett Melodion nevű billentyűs dörzsidiofon feltalálója egy zsiráfzongorára hasonlító zeneszerszámot készített. A hangszert egy külsőre hagyományosnak tűnő billentyűzettel látta el, de azzal nem zongorakalapácsokat, hanem egy igen bonyolult pengetőmechanikát működtetett. Dietz minden billentyű szárára keskeny oszlopot illesztett, melyekre a pengetőszerkezetet merőlegesen erősítette fel. A billentyűk lenyomásakor a függőlegesen álló faoszlopok a játékos felé lendültek, miközben a zászlószerűen rögzített, rézlemezből hajlított…