A színfalak mögött van egy ember, aki azért dolgozik, hogy az előadások és koncertek zavartalanul, minden gond nélkül megvalósuljanak. Ő vállalja a felelősséget a produkció lebonyolításáért, és az ő feladata a háttérben megoldani a problémákat. A Müpa ügyelőinek vezetőjével, Ney Gáborral beszélgettünk.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg
– Ügyelőnek lenni valóban olyan, mint karmesternek?
– A hasonlat jó, de megtoldanám azzal, hogy pszichológusként is helyt kell állnunk. Mindenkinek foglalkoznunk kell a lelkével — tehát nemcsak a fellépőkével, hanem azokéval is, akik a színpad környékén tevékenykednek, hiszen ebben a szakmában mindenki nagyon érzékeny. A munkánkban nagyon fontos az alázat és a nyugalom. Akkor dolgozunk jól, ha egy feszült művész előadás előtt ránk néz, és tud meríteni a nyugalmunkból. Ez a legnagyobb elismerés.
– Ön korábban színházban is dolgozott, ahol volt lehetőség hosszan próbálni a darabokat. Mennyiben más a Müpában végezni ugyanezt a munkát, ahol minden este más előadás van?
– Olykor mutatkozik hasonlóság a kétféle feladatkör között, de ez egy összetett kérdés. A színházban a darabot két-három hónapig próbáljuk, és aztán hosszabb időn át játsszuk, de ettől nem lesz könnyebb az ügyelő munkája.
Nekünk a tizedik évben is ugyanúgy be kell tartatnunk azt az elvárást, amelyet a rendező megfogalmazott.
Viszonylag rutinszerűbb a feladat, de a figyelem nem; el kell érnünk, hogy az előadás mindig pontosan ugyanolyan legyen. A Müpában a feladat könnyebb része, hogy ha például egy klasszikus komolyzenei koncert van terítéken, akkor az elvárások hamar körvonalazódnak, adott esetben díszlet sincs. A próbafolyamat összetömörül a koncert előtti négy-öt órára. A nehezebb része az, amikor kész előadás érkezik hozzánk — ez sokszor embert próbáló helyzetet teremt, mert ehhez is csak egy nap áll rendelkezésünkre, és nagyon sok táncprodukcióban, színházi előadásban használnak technikát: forgót, süllyedőt, különböző díszleteket.
– Hogyan lehet kezelni ezt a stresszes helyzetet?
– Az utolsó órában is nyugodtnak kell maradnunk, és bizalmat kell sugároznunk mindenki felé. Olyan nem történhet meg, hogy az ügyelő elfárad, mert akkor a figyelme lankad, nem tud gyorsan reagálni, vagy ha váratlan helyzet alakul ki, nem tudja megtalálni a megoldást.
– Milyen jellegű problémák szoktak adódni?
– Munkánk során az előkészítés, próba alatt kiküszöbölünk mindent, ami feltételezhető veszélyforrás, így mondhatom, hogy problémamentesen működünk. Természetesen történhetnek előre nem látható események, melyek megoldására nincs forgatókönyv, hiszen mindig az adott szituáció határozza meg a szükséges lépéseket.
Ami biztos: gyorsan és higgadtan kell cselekedni.
– Van ügyelőképzés Magyarországon, vagy csak inaskodással lehet megtanulni a szakmát?
– Vannak különböző képzések, hozzám is jártak tanulni fiatalok, de nekem az a véleményem, hogy ezt a mesterséget nem lehet könyvből elsajátítani. Fontosnak tartom, hogy mielőtt valaki ügyelő lesz, előtte dolgozzon színpadon, hogy magába tudja szívni azt a mikroklímát, amely a díszleten belül uralkodik. Mert tudnunk kell, mire van szüksége azoknak, akik bent vannak.
A munkánkban az alázat a legelső, és az is fontos, hogy többfelé tudjunk figyelni, de úgy, hogy közben ne tévesszük szem elől a lényeget.
Aki a színpadon teljesít, az stresszhatás alatt teljesít, ezért ki kell őt szolgálnunk minden pillanatban. Szerintem ez így van rendjén.
– Önből hogyan lett ügyelő?
– A nyolcvanas évek közepén táncosként turnéztam külföldön, és ott találkoztam először ügyelővel. Úgy éreztem, jó dolgunk van előadás közben, az ügyelő összefogta a produkciót. Ezután eltelt még bő tíz év, amíg aktív voltam a színpadon, többek közt a Madách Színházban. Majd egy napon a színházi büfében megkérdeztem a főügyelőt, hogy nincs-e szüksége egy kollégára, mert addigra megérett bennem a gondolat, hogy szívesen választanám ezt a szakmát. Azt válaszolta, szeptemberben kezdhetek.
– Igaz a mítosz, hogy mindenhez érteniük kell? Előfordulhat akár az is, hogy be kell ugraniuk egy színész helyett?
– Vannak extrém esetek, erről sokat lehetne beszélni. Magam is játszottam már prózai darabban, de engem belerendezett a rendező a premier előtt egy nappal. Előtte is színpadon dolgoztam táncosként, ezért nem esett nehezemre, sőt élveztem is a helyzetet. Minél több dologhoz értünk, annál könnyebb a dolgunk. Ha az ember nem rendelkezik műszaki érzékkel, attól még lehet jó ügyelő, csak nem fog tudni megoldani olyan problémákat, amelyek ezt a tudást igényelnék. A művészi képzettség is hasznos lehet. Ha valaki sok időt töltött már színpadon, az a malmára hajtja a vizet.
– Igaz, hogy az ügyelőnek a rendezőn kívül senki sem parancsol?
– Nem fogalmaznék ilyen sarkosan, de van benne igazság, mivel mi vállaljuk a felelősséget az előadásért. Előfordulhatnak nehéz pillanatok, de ebben segít, ha az ember mindig higgadt marad. Alapvetően úgy érzem, hogy megtaláltam azt, amit szeretek csinálni, ami rám van szabva. Mindent megteszek azokért, akik esténként a színpadra lépnek.
