Már 20-án délután megkezdődött a meteorológiai tavasz, de a mai, első teljes nap végén – bízva a további napsütésben és a felfelé kúszó higanyszálban – szóljon Vivaldi egy egészen különleges interpretációban!
Mint ismeretes, az 1725-ben Amszterdamban, Le Céne kiadásában megjelent Il Cimento dell’ Armonia e dell’ Inventione (A harmónia és a találékonyság erőpróbája) gyűjtemény évszak-versenyműveihez a szerző négy szonettet is mellékelt. A Tavasz így hangzik:
Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.Villám és mennykő súlyos gráciával
jelenti be sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés – madárdal
hallik megint, benne zengő varázs van.Virágos réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb és mély álomba bódul
a kecskepásztor, hű kutyája mellett.S furulyaszó csendül az álmokon túl:
a tündöklő tavaszban táncra kelnek
a pásztorok s a nimfák csapatostul.
„A szövegre ráismerhetünk, de nem azt halljuk. Ilyen keretek között a szöveg valóban illusztrációs anyaggá válik. Példaként: a Tavasz lassú tételében az ugató kutya (il cane che grida) brácsaszólama elsősorban a harmóniai rendben elfoglalt kifinomult szerepét képviseli, másodsorban a szöveget olvasva felismerhetővé válik, hogy ezen a helyen a kutya ugat. Egészen egyszerűen a zene megelőzi a szöveget, s az a korábban említett „utólagos szemléltetés” példájává válik. Ilyen módon nem meglepő, hogy a felvétel kiadása, majd az 1986-os digitalizált CD-je nem tartalmazza a szonetteket. Úgy gondolom, nem figyelmetlenségből, hanem azért, mert valójában ebben az esetben nincs rájuk szükség. A szonettek léte érdekes adaléka a műnek, de nem meghatározó része” – írja Pintér Tibor.
