Bár hozzá kell tennünk gyorsan: nem az egészet. Karlheinz Stockhausen 1977 és 2003 között írta LICHT, azaz Fény című operaciklusát, amelynek teljes előadása 26 órát venne igénybe. A Holland Festival nézői ebből jövőre egy 15 órás verziót láthatnak.
A zenei-drámai művet a komponista eredetileg hét napra tervezte, az egyenként két és féltől öt óra hosszúságig terjedő „tételek” címei ennek megfelelően Hétfőtől Vasárnapig tartanak. Kórusra, szimfonikus zenekarra, énekes, hangszeres és táncos szólistákra, készült a Fény, amelyben az elektronikus zenének is szerepe van. A hatalmas apparátus miatt teljességében még sosem adták elő, mi több, az egyes részek is komoly technikai és anyagi kihívás elé állítják azokat, akik színre vinnék. A Mittwoch, azaz a Szerda először 2012-ben került közönség elé.
2019-ben a Holland Festival a Holland Nemzeti Operával, a hágai Királyi Konzervatóriummal és a Stockhausen Alapítvánnyal együttműködésben kísérletet tesz arra, hogy egy 15 órára és három napra húzott változatban bemutassa a darabot. Kathinka Pasveer fuvolista, aki a zeneszerző régi munkatársa és múzsája, az alapítvány munkatársa úgy nyilatkozott, a rövidítést a szükség szülte.
Stockhausen egyetlen koherens dolgot akart felépíteni, így a Fény hossza ennek a vágynak a következménye, annak, hogy minden kapcsolatba kerüljön egymással.
A fesztivál szervezői álltak elő a javaslattal, ők választották ki az előadandó jeleneteket. Ezt követően az alapítvány munkatársai foglalkoztak az anyaggal, szem előtt tartva, mi a fontos az egyes napok kontextusa szempontjából, az adott időkeretet is figyelembe vették, illetve azt, hogy két év alatt – 2017-ben kezdődött a projekt – mi készíthető elő. „Néhány fontos rész kimaradt – például a Péntek – gyakorlati okokból, de minden napra jó kis összeállítást készítettünk” – tette hozzá Kathinka Pasveer. A dramaturgiai munkát segítette maga a zeneszerző is, hiszen moduláris felépítésűvé írta a darabot, szegmensei bár összefüggenek, de külön-külön is játszhatók.
Bár operának hívják a Fényt, Stockhausen azért jelölte meg ezt a műfajt, mert csak operaházak rendelkeznek olyan infrastruktúrával, ami az előadáshoz szükséges. „Nem történetet mesél a darab, hanem gazdag, nehezen megfogható, helyenként ezoterikus módon mutatja be a jót és a rosszat, a bukást és a bosszút, a születést és az újjászületést, a természet ciklikusságát Éva, Mihály és Lucifer figurája köré építve.
A LICHT spirituális darab, tele reménnyel, földönkívüli szépséggel, amire ma a társadalomnak nagyon nagy szüksége van.
Olyan témákkal foglalkozik, ami minden emberi lényt megérint: a gyerekszülés és a nők elismerése (Hétfő), háború és konfliktus (Kedd), együttműködés (Szerda), tanulás (Csütörtök), kísértés (Péntek), halál és feltámadás (Szombat), misztikus egyesülés (Vasárnap)” – ecsetelte a fuvolaművésznő.
(Via Bachtrack)
