Február 23-25. között több ezer ember nézhette meg a fiatal magyar festőművész Leonard Bernsteinről készült portrésorozatát az Egyesült Államokban. A Palm Beach Operában kiállított festményeket a világhírű zeneszerező-karmester lánya is megtekintette. Zászkaliczky Ágnest Bernsteinről és a zenészportrék festéséről is kérdeztük.
– Zenészből lett festő, aki fotórealista stílusú képeket fest. Mikor és miért kezdett el zenész portrékat készíteni?
– Négy évvel ezelőtt kezdődött, adott volt a téma, hiszen zenész családban élek, illetve rengeteg muzsikussal vagyok nap mint nap körülvéve. Az első hivatalos portrésorozatot Fischer Annie születésének 100 éves évfordulójára Dr. Székely György felkérésére készítettem a zongoraművésznőről. A következő említésre méltó portrém Einojuhani Rautavaara finn zeneszerzőről készült, amit pár hónappal a halála előtt sikerült befejeznem. Nagyon örülök, hogy öt személyesen is ismerhettem. A sorozatomban számos ismert és kevésbé ismert klasszikus zenész mellett pop és jazz-zenészek is megtalálhatóak. Leonard Bernsteinről az első képet 2016-ban festettem, az első amerikai bemutatkozásomra. Akkor az Erdész Galériával szerepeltem az Art Basel héten Miamiban.
– Honnan kapta a segítséget, a fotós alapanyagot, hiszen most is egy már nem élő művészről készített festményt?
– Bernsteinről a Bécsi Filharmonikusok archívumából kaptam fotókat, olyanokat, amelyek a maestro osztrák fellépésein készültek, ezeket a fekete-fehér és igen rossz minőségű anyagokat dolgoztam most fel a festményekhez.
– Idén született 100 éve Leonard Bernstein. Ez adta az apropót a mostani portrésorozatra?
– Igen, pontosan, illetve olyan archív fotók birtokába juthattam, amelyek inspiráltak több alkotás elkészítéséhez is. Ilyen például az a fénykép, ahol feleségével látható. Az első sikeres bemutatkozás után több kiállításon is részt vettem Miamiban, illetve Palm Beachen, és az amerikai képviselőm, Paul Fisher ötlete alapján 2018-ra készítettem egy öt festményből álló sorozatot, mely februárban először Pécsen a Kodály Központban és Debrecenben a Kölcsey Központban, majd Floridában Palm Beachen, a Palm Beach Operában lett kiállítva, Bernstein Candide című előadásához kapcsolódva. Hatezer ember láthatta így a képeimet, ami igazán jó érzés.
– A festés folyamán megismerkedik az alkotóval, hallgatja esetleg a felvételeit?
– Igen, nagyon fontos, sőt elengedhetetlen a portré alany személyiségét megismerni. Itt nem csupán arról van szó, hogy egy az egyben lefestem, amit látok, hanem beleviszek olyan karakteri elemeket, jelzéseket, amit a szemlélő talán nem is tudatosan vesz észre, mert ezáltal kerülünk közelebb az alany személyiségéhez. Ha muzsikusról van szó, a zeneiségét igyekszem beleszőni, a zenei karaktert visszaadni, akár absztrakt elemekkel, színekkel, fekete-fehér csíkokkal egészítem ki a portrét. Nem mindegy, hogy egy jazz-zenészt festek le vagy például a gyönyörűséges Fischer Annie-t. Bernstein egy elementáris, hatalmas energiákkal bíró személyiség volt. Ezt az egyik portré úgy adja vissza, hogy a háttérben a vezénylésével ellentétes irányú élénk kontrasztos csíkok vannak. Ez ad a képnek egy olyan erőt és lendületet, mozgást, hogy szinte hallhatjuk a zenekart.
– Szemtelen kérdés, de kell ahhoz Bernsteint kedvelni, hogy jó portrét lehessen róla festeni?
– Nagy előny, ha az ember kedveli azt az embert, akit lefest. Nekem eddig úgy látszik szerencsém volt, eddig csak olyanokról készítettem portrét, akiket nemcsak kedvelek, hanem tisztelek is.
– Leonard Bernstein lánya is látta a képeket. Mit szólt a portrékhoz?
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a premierre, illetve a kiállításra is eljött Nina Bernstein, aki meghatódva állt szülei portréja előtt. Azt mondta, nagyszerűek a képek. Mikor meglátta édesanyját az egyik festményen annyit szólt csak: „itt van a Mamám”, majd megsimogatta a képet.
– Hol lesznek még láthatóak a festmények?
– Még ebben az évben, szintén a Bernstein-évforduló keretein belül kiállíthatom őket Bostonban és a New York-i Lincoln Centerben.
