Ezúttal nem (csupán) átvitt értelemben. Van ugyanis egy Bach-kantáta, a BWV 163-as számú, amelynek az adózáshoz nem kevés köze van.
A Nur jedem das Seine kezdetű, Johann Ernst szász-weimari herceg halálára írt kantátát 1715. november 24-én mutatták be. A szöveg újtestamentumi eredetű, Máté evangéliumának abból a részéből származik, ahol a farizeusok Jézust arról kérdezik, szabad-e adót fizetni a császárnak. Itt hangzik el az a szállóigévé vált mondat, hogy „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
https://youtu.be/ayKxLKS6Yxw
David Yearsley zenetudós szerint nem abban az időben az arisztokrácia egy-egy képviselője azért is kivetett adót – akár már a síron túlról is -, hogy nagyszabású, pompás temetését jobbágyaival finanszíroztassa. Elképzelhető, hogy Johann Ernst is ezt tette, Bach pedig azt a véleményét fordította a zene nyelvére, hogy bár fizetnünk kell az adót, nem muszáj ezt szeretnünk.
(Via WQXR)
