Iain Lindsay: „A kultúrák találkozása számunkra alapvetés”

Őexcellenciája Iain Lindsay OBE, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete

Áprilisban a brit kultúráé a főszerep a Klasszik Rádióban. A Brit Hónap tematikus programsorozatról az Egyesült Királyság hazánkba akkreditált nagykövetét, Őexcellenciája Iain Lindsayt kérdeztük. A diplomata kedvenc zeneszerzői mellett beszélt a két ország kapcsolatának jövőjéről, és azt is elárulta, hogy miért sajátította el a magyar nyelv alapjait.

– Honnan származik a Brit Hónap ötlete?

– A programsorozat a Klasszik Rádióval való együttműködés eredménye. A csatorna nem először foglalkozik tematikusan több héten keresztül egy-egy nemzet kultúrájával, ennek megfelelően kaptam a megkeresést, amire örömmel igent is mondtam. Ebben az időszakban az a cél, hogy átfogó képet adjunk Nagy-Britannia művészeti életéről. A központi elem a klasszikus zene, de a film és a kortárs előadók kedvelői sem maradnak program nélkül.

Lindsay nagykövet élőben nyitja meg a Brit Tematikus Hónapot a Klasszik Rádióban. Tartsatok velünk! 🙂 Ambassador Lindsay live on Klasszik Rádió opening the British Thematic Month. #britishmonth #musicisGREAT #cultureisGREAT #thisisGREAT #UKandHungary Klasszik Rádió 92.1

Közzétette: UK in Hungary – 2018. április 2.

A rádió műsorfolyamában a zeneművek között számos információ elhangzik majd, amik ismertetik a bemutatásra érdemes különleges helyeket, múzeumokat, kulturális tereket. A hallgatók megismerhetik a legnagyobb angol írókat, Orwellt, Agatha Christiet, de interjúkat is hallhatnak, többek között olyan magyar művészekkel, akik Nagy-Britanniában fejlesztették tudásukat. Megszólal majd Deák Kristóf, Oscar-díjas filmrendező, aki a Westminster Egyetemen diplomázott filmművészetből és Csák János volt londoni magyar nagykövet is, aki jelenleg a Design Terminál egyik tulajdonosa.

– Tapasztalatai szerint milyen ismereteink vannak Kelet-Európában a brit emberekről és kultúráról?

– Ha Magyarországról beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy ma már nagyon sokrétű ismeretanyaggal rendelkeznek az itteniek. Ennek egyik legfőbb pillére a kortárs zene szinte minden műfaja. A SZIGET Fesztiválon minden évben több brit együttes képviseli a hazámat, de adott már Budapesten koncertet Rod Stewart vagy Emeli Sandé is. A magyarok nagyon nagy zenei tradícióval rendelkeznek, amire méltán lehetnek büszkék, és öröm látni, ahogy meg is becsülik ezt az értéket. Az információcsere másik fontos tényezője, hogy főként a fiatalok, de más korosztályok is nagy számban élnek Nagy-Britanniában.

Azt kell mondanom, hogy a lakosságot tekintve London a második legnagyobb magyar város, a kint élő magyarok folyamatosan kapcsolatban vannak a mi kultúránkkal, és akkor még nem beszéltem a nagyszámú hozzánk érkező turistáról. Nem utolsó sorban megemlíteném, hogy a fiatalabb korosztály a közösségi média eszközein keresztül nagyon sok információhoz jut, aminek akkor tapasztalom a jelentőségét, amikor időként budapesti iskolákba látogatok.

– Ha már a közösségi médiát említette, mi a véleménye a globalizáció angol nyelvre gyakorolt hatásáról?

– A történelem során mindig volt egy közös nyelv, ami megkönnyítette a kommunikációt, ez korábban a francia volt, a mostani korban pedig az angol. Ez a nyelv lett az, ami összeköti a világot, nagyjából 600 millióan beszélik, és a szigetországba érkezik a külföldön tanuló diákok több mint 10%-a, akik szintén angol nyelven folytatják tanulmányaikat. Az elmúlt egy, másfél évtized áttörést jelentett ebben a kérdésben. 2004-ben voltam először Budapesten, az utca embere alig tudod megszólalni angolul, ma a lakosság 30%-a beszéli a nyelvet, és a feliratokban is hatalmas változás ment végbe.

Nem gondolom, hogy az angolt meg kellene védeni, hiszen egy nagyon rugalmas szerkezetű nyelvről van szó,

ami sok mindent be tud fogadni. Talán ez is hozzásegítette, hogy világnyelvvé válhasson, hiszen gyors és egyszerű információközlésre ad lehetőséget. Számos olyan példát tudnék mondani, hogy amíg az angolban elég egyetlen mondat, azt például a magyarban csak kettővel lehet kifejezni. Sokkal inkább feladatunk a kis nyelvek életben tartása, ami Nagy-Britanniában is komoly kérdéseket vet fel, hiszen nem feledkezhetünk meg a walesi vagy a számos gael nyelvi kisebbségekről.

– Köztudott önről, hogy jól beszéli a magyar nyelvet. Hogyan tudja fejleszteni magát?

– Magyarországra érkezésem előtt egy nyolchónapos tanfolyamon vettem részt, először még Londonban, a külügyminisztérium modern idegen nyelvi központjában. Később Pécsen és Debrecenben tanultam, naponta 5-6 órát foglalkoztam a magyar nyelvvel, mellette pedig beszédgyakorlatokon vettem részt. Ez alatt az idő alatt magyar családok voltak a szállásadóim, akikkel tudtam gyakorolni, amit megtanultam. Hivatalba lépésem óta, heti egy vagy két óra alkalmam nyílik a nyelvfejlesztésre, hiszen a feladatköreim nem tesznek lehetővé többet. Azt gondolom, hogy a világon egyedülálló az a rendszer, amit a brit diplomácia intézménye megkövetel a nagykövetektől.

Fontosnak tartom, hogy bár az angol világnyelv, a külhoni szolgálatra delegált diplomatáknak előírás, hogy tanulják az adott ország nyelvét.

Az elődöm is tanult magyarul mielőtt Budapestre érkezett, most pedig Varsóban teljesít szolgálatot, amit természetesen egy lengyel nyelvi képzés előzött meg.

– Hogyan látja a brit-magyar kapcsolatok fejlődését a közeljövőben?

– Elmondható, hogy a két ország közötti kapcsolat erősödik. Úgy látom, hogy mind London, mind Budapest részéről megvan az nyitottság, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése után szorosabbra fűzzük a kétoldalú kapcsolatokat. Kulturális téren ezt eddig is a kiegyensúlyozottság jellemezte. Nemrég egyeztettem a SZIGET Fesztivál szervezőivel a következő években fellépő zenekarokról, néhány napja adtak koncertet a Birminghami Szimfonikusok, azt megelőzően pedig a Northern Symphony Orchestra vendégszerepelt a Müpában. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a Magyarországon zajló brit kötődésű programokat a magyar koncert- és rendezvényszervezők sajátjuknak tekintik, azokat nem nekünk kell tervezni, ugyanakkor minden segítséget megadunk ezek megvalósulásához. Azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a hagyomány és a modernitás kéz a kézben járjon. A sokszínűség, a kultúrák találkozása számunkra alapvetés.

A brit közösség jelentős hányada nem a szigetországban született, mégis magáénak vallja úgy a London által szimbolizált monarchikus tradíciót, mint a Beatlest, a Rolling Stonest vagy éppen a mainstream kultúra peremén elhelyezkedő ágazatokat.

– A Brit Hónap egy koncerttel zárul május 1-jén a Müpában, ahol olyan szerzőket hallhatunk, akik mind kapcsolódnak a hazájához. Önnek milyen a kapcsolata a komolyzenével?

– Tanultam zongorázni, de nem magas szinten. Nagyon szertágazó ízlésem van, szeretem a soult, a popzenét, a trance-t, a rockot kevésbé, a klasszikus repertoárban pedig

Bachtól egészen Philip Glassig megtalálom a kedvemre valót,

Górecki, Mahler és Vaughan Williams egészen közel áll hozzám. Szeretem a filmzenéket, a legújabb brit mozi, a Dunkirk filmzenéje például egy Elgar adaptáció. Nagyon várom a ’God save the Queen’ elnevezésű zárókoncertet, hiszen amellett, hogy az Óbudai Danubia Zenekar közreműködésével többek között Händel, Britten és Vaughan Williams műveit hallhatjuk, én is készülök egy meglepetéssel.