Kottákat (még) nem találtak az ógörög drámákból ismert kardalokhoz, de irodalmi művekben található utalások, régészeti leletek és néhány filozófiai-elméleti írás segítségével öt év alatt sikerült rekonstruálni azt, hogyan hangozhatott például Homérosz Íliászának vagy Euripidész Oresztészének egy részlete.
Amit ma ógörög versekként ismerünk, mondja az Oxfordi Egyetem klasszika-filológusa, Armand d’Angour, egykor zenekísérettel, énekelve előadott művek voltak. Mivel megvannak a szavak, a melódiák – hatvan értékes, kőbe vésve megőrzött dokumentumnak köszönhetően -, a ritmusok – a rövid és hosszú szótagok kiadta verslábak és kötött sorok -, a hangszerek – a jó állapotban megmaradt régészeti leletek replikái, illetve az amforákon található festmények alapján megtervezhető eszközök -, ezeket az alkotórészeket „mindössze” össze kellett rakni.
A munka öt évet vett igénybe, mivel az összeillesztés, illetve a hiányzó láncszemek, azaz hangok rekonstrukciója a rendelkezésre álló forrásokat követve sem volt egyszerű.
Az alábbi riportban megszólal a kutató és néhány előadó is, valamint részletek hallhatók az Ashmolean Museumban tartott koncertből.
(Via History Today)
