Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Bobby McFerrin: „Érdekelt, hogy milyen érzés a közönségnek háttal állni"

Bobby McFerrin: „Érdekelt, hogy milyen érzés a közönségnek háttal állni”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Világot járó énekes egyedülálló hangképzési technikával, műfajokon átívelő érdeklődéssel, a zene iránti olthatatlan szeretettel. A karmesterként is tevékenykedő Bobby McFerrin Circlesongs című műsorában két amerikai énekesen kívül tizenkét magyar vokalista is közreműködik.

Bobby McFerrin Önmagáról

„Az úgynevezett Third Stream zenén, az indiai elemeket alkalmazó Beatles-számokon, Miles Davis elektromos korszakának felvételein nőttem fel, hogy aztán a Metropolitan operában apámat hallgassam a Rigolettóban. Mintha egy soknemzetiségű lakásban éltem volna. […]

A karmesterkedésbe azért kezdtem, mert nagyon érdekelt a gyakorlata. Mármint az, hogy milyen érzés a muzsikusok előtt állni, és az adott zenei élményben részesülni. No és az is, hogy milyen érzés a közönségnek háttal állni.

[…] Tisztázni akarom, hogy nem vagyok karmester. Sok időbe telt, amíg felismertem, hogy énekes vagyok, aki vezényel. Mint egy kaméleon, szeretem magam különböző helyzetekbe hozni, amelyek felkeltik érdeklődésemet. […]

A zene nekem olyan, mint egy utazás a lelkem mélyére. Mindannyian hasonló utazáson veszünk részt. Mi van ott lent, a mélyben? Hát ezért csinálom, amit csinálok.”

Döbbenet ült az arcokra, amikor a közönség elé lépett. Soha, senki nem művelte ezt előtte: négyoktávnyi hangterjedelmével könnyedén váltott mély hangokról falzettbe a fő- és a kísérőszólam párhuzamos megszólaltatásának hatását keltve, miközben a ritmust teste ütögetésével és a hangkeltés különféle módszereivel idézte elő. Mintha két-három énekesből jött volna a hang, holott egyedül állt a színpadon.

Bobby McFerrin korábban elképzelhetetlen dimenziókat nyitott meg a vokális hangzás előtt. A Robert Keith McFerrin néven New Yorkban született művész édesapja opera-, édesanyja jazzénekes. Nyolcéves korában Hollywoodba költöztek, ettől kezdve a zene Bobby életének része lett.

A családi ház zengett a muzsikától, a nyitott fülű gyermek Count Basie-től James Brownon, a Led Zeppelinen és az indiai zenén át Beethovenig mindenféle hatást magába szívott. Először zongorázni tanult, majd a fuvolával és a klarinéttal is megismerkedett. Első jelentős fellépésére 1980-ban, a Playboy Jazz-fesztiválon került sor. A következő évben a keleti part is megnyílt előtte, nagy sikert aratott a Kool Jazzfesztiválon, aminek következtében lemezszerződést ajánlott neki az Elektra kiadó. Debütáló lemeze 1982-ben jelent meg, de az igazi áttörést 1984-ben a jazztörténeti jelentőségű The Voice hozta el számára.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Ez volt az első album, amelyen az énekhang kíséret és rájátszás nélkül, a cappella szólalt meg. McFerrint a siker további magasságokba repítette, a művészi ars poeticáját találóan kifejező című Spontaneous Inventions már a híres Blue Note kiadónál jelent meg.

Így szól énekhanggal a csellóra írt kettősverseny

Ezen is helyet kaptak szólószámok, de néhány szerzeményben olyan neves muzsikusok szegődtek partneréül, mint Herbie Hancock zongorista és Wayne Shorter szaxofonos. Első Grammy-díját az albumon felhangzó Another Night in Tunisia című dalért kapta, amelyen Jon Hendricks énekes és a Manhattan Transfer énekegyüttes is közreműködött. A világhírt aztán 1988-ban a Simple Pleasures kedves nyitószáma, a Don’t Worry, Be Happy hozta meg számára, amely mindmáig áruvédjegyként tapad nevéhez.

Bobby McFerrin sokoldalú előadó, a pop és jazz nem nyomta el benne a klasszikus zene iránti vonzalmat. Mielőtt negyvenéves korában karmesterként a San Francisco Symphony élén bemutatkozott, Leonard Bernstein és Seiji Ozawa segítségét kérte, hogy elmélyítse zenekari ismereteit. A vezénylés máig végigkíséri életútján, olyan neves együtteseket dirigált a maga rendhagyó felfogásában, mint a chicagói, a clevelandi, a New York-i, a philadelphiai zenekarok, a Bécsi Filharmonikusok, valamint a lipcsei Gewandhaus zenekara. Különösen Mozart és Beethoven világa foglalkoztatta. Évente-kétévente egymást követő lemezei énjének más-más oldalait villantják fel.

A neves csellistával, Yo-Yo Mával 1992-ben kiadott Hush saját szerzeményeket és népszerű klasszikus átiratokat tartalmazott. Első tisztán komolyzenei albuma a Paper Music, amelyen a St. Paul Kamarazenekart vezényli, és énekesként is közreműködik. Korábbi találkozásuk eredményeként Chick Coreával készítette el a Mozart Sessions című lemezt, amelyen az osztrák szerző két szimfóniáját egészítik ki rögtönzéseikkel.

Boldogan vállalt komolyzenei elfoglaltságai ellenére McFerrin soha nem hagyott fel az énekléssel. ehhez a ’80-as évek végén új keretet talált a Voicestra a cappella énekegyüttesben, improvizációs kísérleteinek műhelyében. Együttműködésüket a Medicine Music (1990) és a Circlesongs (1997) dokumentálta afrikai és közel-keleti zenei hagyományokra építő spontán improvizációk formájában. A nyolc év szünet után, 2010-ben megjelent Vocabularies a Voicestra tagjával, Roger Treece-szel kialakult együttműködés gyümölcse, táguló zenei világának és bővülő eszköztárának maradandó lenyomata.

Bobby McFerrin az a művész, aki soha nem ül a babérjain, akit kísérletező kedve, újító hajlama szüntelenül új kihívásokkal szembesít. Reneszánsz személyiség, fellépései kalandozások a zene tágan értelmezett birodalmában. Koncertjein nem csupán előadja, hanem a hallgatósággal és a helyi művészekkel közösen hozza létre a zenét. Újabb budapesti koncertjén sem lesz ez másképp. Egyvalami biztosan megjósolható: az első perctől az utolsóig élvezetes este részese lehet a Müpa közönsége.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X