Az amerika Future Symphony Institute egy független, nonprofit szervezet, egyfajta think tank, agytröszt, ahol a klasszikus zene jelenéről és jövőjéről gondolkodnak. Egyik alapítója Andrew Balio, a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar első trombitása, tagjai közt egyaránt vannak elméleti és gyakorlati szakemberek, művészek. Legutóbbi tanácskozásukon a várostervezés és a komolyzene közti összefüggésről is szó esett.
Andrew Balio a szervezet fő céljaként a komolyzene promócióját, a műfajra vonatkozó közönségigény növelését jelölte meg, és ehhez az urbanisztikai szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Úgy fogalmazott, egy koncertterem lehet vonzó a környezet miatt. A helyszíntől van, ahol gyarapodhat az érdeklődők száma, és bár a helyzet nem fekete-fehér, de akár az ellenkező hatással is számolhatunk.
A Los Angeles-i Filharmonikusok Frank Gehry tervezte koncerttermét hozta fel példaként, ami abban a városban tökéletesen működik, de elképzelhető, hogy máshol nem lenne annyira népszerű látványosság. Van, hogy az új hangversenyterem egy kulturálisan halott, egykori ipari zónában épül fel, amitől megváltozik a kerület besorolása is, növekszenek a lakásárak, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nem központi fekvés a megközelíthetőség problémáinak megoldása nélkül hátrányt fog jelenteni. A trombitaművész úgy fogalmazott:
A kultúrát illetően nem lehet fentről diktálni az embereknek, ez tipikusan az a terület, ami alulról épül fel.
A helyszín mellett az épület külseje is fontos: mennyire illik építészetileg a környezetbe. Balio szerint ha jól tervezik meg, akkor olyan lesz a koncertterem, mint egy templom, ami emberléptékű, csak épp sokszorosan. Olyannak kell lennie, amilyen a város, arra a közösségre kell reflektálnia. Épp ezért fontos, hogy nyitott legyen, és más funkciókat is integráljon, ne csak a koncertek idején teljen meg élettel.
(Via Public Square)
