Eisemann Mihály 1898. június 19-én született. A gimnázium elvégzése után az egyetem jogi karára is, a Zeneakadémiára is beiratkozott, utóbbi intézményben Kodály, Weiner, Siklós, Koessler tanítványa volt. De az akadémiai diploma nem jelentett biztos megélhetést, ezért az élelmezési minisztériumban és bárzongoristaként is dolgozott.
Apja kántortanító volt. Ő maga énekléssel és hegedűvel kezdte, de csakhamar átváltott zongorára, és Varga Vilma, Liszt Ferenc egykori növendéke tanította. 1927-ben lett országos híre a Szeret-e még és a Lesz maga juszt is az enyém című, Harmath Imre szövegére írt slágerekkel.
31 éves volt, amikor megvolt első operettbemutatója. A Miss Amerikát a Fővárosi Operettszínház nézői 1929. január 12-én láthatták. „Munkája megfelel a jazzt kedvelő közönség ízlésének” – írta róla a kritika. Aztán több operettet – Zsákbamacska, Egy csók és más semmi, Én és a kisöcsém, Meseáruház, XIV. René, Handa Banda, Fekete Péter – és megannyi filmzenét – Hyppolit, a lakáj, Szerelemmel vádollak, Vadrózsa, A miniszter barátja, Egy csók és más semmi, Tokaji aszú – írt.
Az ötvenes években a vár egyik eszpresszójában szórakoztatta a vendégeket. Nagyokat sétálgatott az agyonbombázott városrészben, és az az ötlete támadt, hogy erről a színhelyről operettet írjon. Így kezdődött a Bástyasétány 77 története.
Az Erkel Színházban is estet rendeztek Eisemann ünneplésére. Azt tervezte, színpadon még el nem hangzott számaiból és filmzenékből egy új operettet ír. Ezek azonban már nem teljesedtek be. 1966. február 15-én hunyt el.
Források:
- Színészkönyvtár
- Gál-Somogyi: Operettek könyve
- Rátonyi Róbert: Operett
