Kodályék menedéke

Dombóvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 5. Mária-lak

Kodály Zoltán és felesége, Emma asszony

Az eklektikus hatású, artisztikus, villa-szerű házat 1928-ban Telegdi Sándor ügyvéd építtette. Dombóváron úgy tudják, elnevezése az ügyvéd és felesége vallási kötődésére vezethető vissza. Építtetője bérleményként hasznosította, a földszinten üzletek is helyet kaptak.

1938 után, dombóvári tanári évei idején az egyik bérlakásban élt családjával Péczely László (1906-1980) irodalomtörténész. A budapesti és a bécsi tudományegyetemen magyar–német, illetve zene–művészettörténet szakon végzett tanár a Mária-lakkal szemben álló gimnáziumban tanított. Iskolai munkája mellett sokrétű tevékenységet folytatott: népdalokat gyűjtött, falujáró útjain diákcsoportjával zömében székely népballadákat mutatott be, műsoros esteket, színdarabokat, hangversenyeket rendezett. Bátyján, Péczely Attila orvos-népzenekutató-muzeológuson keresztül ő is Kodály Zoltán jó barátja lett.

Kodály 1945 őszétől feleségével, Emma asszonnyal hosszabb időt töltött vidéken, hogy kipihenjék a Budapest ostroma alatt átélt megpróbáltatásokat. Pécsi hetek után november 23-án utaztak Dombóvárra és 1946. január 5-ig egy jó hónapot itt, a Mária–villában töltöttek.

Ivanich Miklós zongoraművész, aki akkor a dombóvári gimnázium diákja volt, így emlékezett Kodályra:

Dombóvárott, ahol születtem és felnőttem, úgy hívták, hogy “a szakállas”. Ő volt az egyetlen a 15 000 lakosú álmos, dunántúli kisvárosban, aki szakállt viselt. Karonfogva járták Emma nénivel a város utcáit és minden reggel elmentek lakásunk előtt, misére menet.

Dombóvári tartózkodása idején Kodály — miközben Czinka Panna című művén dolgozott — bekapcsolódott a település zenei életébe, különösen az iskolai élet területén: a gyerekeknek rendezett népdaléneklési versenyen ő volt a zsűri elnöke. Ezt a versenyt Péczelyék öt éves kislánya, Sárika nyerte meg, aki 85 népdalt énekelt emlékezetből és tisztán. Sok-sok év múlva ő lett Kodály második felesége. Létezik egy olyan, Dombóváron készült csoportkép, amelyen Emma asszony és az ötéves Sárika is ott áll Kodály mellett. Rossz minőségben tudom csak megmutatni, de mivel a Kodály-szakirodalomban még nem találkoztam vele, talán így is érdemes. Bevallom, nem emlékszem, hol találtam…

A régi csoportkép, rajta Sárika (1), Emma asszony (2) és Kodály (3)

Kodály később is járt Dombóváron. 1949-ben például részt vett a gimnáziumban Péczely László által színpadra állított műve, a Székely fonó előadásán. Kodály remekét 1953-ban is előadták a diákok, szerepelt benne a 13 éves Péczely Sarolta is. Steiner Józsefné nagyatádi képeslapgyűjtő kollekciójában többféle csoportkép is található; mi nézzük meg azt, amelyiken  Sárika az első sor jobb szélén ül.

A Székely fonó 1953-ban Dombóváron

Kodály dombóvári tartózkodásaira emlékezve a gimnázium homlokzatán 1968-ban szöveges emléktáblát állítottak; 1982-ben, születésének centenáriumán pedig a Városháza előtti parkban avatták fel süttői mészkőből készült mellszobrát, Nagy Géza alkotását.

Források:

Nádor Tamás: Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Pécs–Baranya. Pécs, Baranya Megyei Művelődési Központ, 1986

Dombóvár. Dombóvár város Önkormányzata, 1996

Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1977

75 éves a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium 1913–1988. Dombóvár, Gőgös Gimnázium, 1988

Kodály Zoltán életútja kiállítás