A világ talán leghíresebb lóversenye az Ascot Derby. Öt nap alatt háromszázezren látogatják az 1768 óta minden évben megrendezett, a női kalapkölteményekről különösen híres sport- és társasági eseményt. Mivel idén Stradivarius is indult a versenyen, ráadásul ma van a zene ünnepe, utánanéztünk, vannak-e a lovagláshoz kapcsolódó zenék. Persze, hogy vannak.
Bár nem sok köze van az operának a lovakhoz – a színpadi instrukciók közt biztosan nem találunk ilyet -, de Rossini Tell Vilmos-nyitánya azonnal eszünkbe jutott. Mintha a szabadban lovagolnánk. Vagy inkább egy versenyen galoppozunk?
Egy kihagyhatatlan slágert ajánlunk, amit csengőhangként valószínűleg többen ismernek, mint operaházakból vagy koncerttermekből. Nem annyira versenyt, mint inkább féktelen, szabad lovaglást asszociálunk hozzá.
Ha lovak, akkor könnyűlovasság és Suppé. Nincs mit magyaráznunk sem az ütősök szekcióján, sem a rezeseken, sem a vonósokon, mert pontosan látjuk magunk előtt a díszszemlén bevonuló, aranyzsinóros, sujtásos, csillogó gombos katonákat.
Mazeppát, a kozák hetmant elfogja az ellenség, és egy megvadított lóhoz kötözik, ami árkon-bokron, erdőn-mezőn át vágtat az eszméletlen Mazeppával, míg össze nem rogy. A rájuk találó emberek a sok szenvedést kiálló hőst vezérükké választják. Victor Hugo megírta, Liszt megzenésítette.
Egy minstrel dal a 19. század második feléből, ami már a címében is utal a lóversenyre, a szöveg pedig egy fogadó szemszögéből meséli el a derbit.
Egy Beethoven-szonáta megidézi – már címében is – a vadászat mellett a lovakat. Reméljük, ezzel nem követünk el blaszfémiát.
Aintree Anglia egyik legfontosabb versenye. Aki elmegy oda, egy Ennio Morricone-kompozícióból lett a szignált hallhat.
A zsokék, a trénerek és a tulajdonosok sem különböznek azoknak a sportoknak a képviselőitől, akik mindenáron dalban mondják el érzéseiket, általában egy nagy esemény előtt, figyelemfehívásképp. Íme a cheltenhami verseny dala.
