Tanítványa, Gyöngyösi Levente így fogalmazott Orbán Györgyről: „a magyar kórusművészet első számú megújítója, egyébként pedig a magyar/közép-kelet-európai lélek egyik legmélyebb értője és legsajátosabb megfogalmazója”.
Orbán György Marosvásárhelyen született 1947. július 12-én. A kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán 1968 és 1973 között Sigismund Toduta és Jagamas János tanítványa. 1973-79 között zeneelméletet tanított Kolozsvárott. 1979-ben elhagyta Romániát és Budapesten telepedett le, ahol először a Zeneműkiadó Vállalat zenei szerkesztője lett. 1983 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzéstanára. 1989-ben Párizsban az UNESCO Tribune Internationale des Compositeurs zeneszerzőversenyén az ő Triple Sextetje bizonyult az összes bemutatott munka között a leginkább figyelemreméltónak.
Ismertségét leginkább kórusműveinek köszönheti. Bár kórusmuzsikája jelentős változásokon ment át a hetvenes évek óta, néhány stílusjegy változatlanul, alapvetően jellemzi zenéjét. Munkásságát számos dal, több oratórium, mise, motetta, egyéb kórusmű és egy opera (Pikko herceg) fémjelzi.
Munkásságát Bartók-Pásztory-díjjal, (1991), Erkel Ferenc-díjjal (2002), Artisjus-díjjal (2005) és Kossuth-díjjal (2014) ismerték el.
A szentendrei Vujicsics Tihamér AMI tisztelgésképp a zeneszerző előtt, aki mintegy 130 művet írt a gyermekek számára, 2018-ban rendezte meg az I. Orbán György + Zongoraversenyt.
(Via Zeneakadémia, BMC)