Ma már nagyon nehéz visszagondolva felidézni, milyen is volt Magyarországon a kulturális élet a Müpa előtt, hiszen az intézmény oly sok funkciót lát el. Alig pár év alatt hasonlóan pótolhatatlanná vált a franciák számára a Philharmonie de Paris, amely szintén rendkívül sokszínű, sok érdeklődőt vonzó kulturális központ. Müpa csak egy van című új sorozatunkban – a hamburgi ElbPhilharmonie után – ezúttal a párizsi „zenevárost” mutatjuk be.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Még csak három éve, hogy megnyílt Párizs legfejlettebb és legimpozánsabb zenei központja, a Philharmonie de Paris, de nem kérdés, hogy mostanra máris Franciaország egyik legjelentősebb kulturális intézményévé nőtte ki magát. Megépülésére igen sokat kellett várni, hiszen az eredeti tervekhez képest mintegy húsz évvel később készült el.
A 2015. január 14-én tartott megnyitó ennek ellenére sajnos mégsem szólhatott csupán a várakozás izgalmáról és az örömről. Az ünnepség ugyanis alig egy héttel a világot megrázó Charlie Hebdo-merénylet után zajlott le, így sokkal inkább a gyász és az emlékezés került az esemény középpontjába. Az Orchestre de Paris aznap Paavo Järvi vezényletével Gabriel Fauré Requiemjét szólaltatta meg.
A szomorú nyitány után azonban a kulturális központ elkezdte betölteni azt a szerepet, amelyet mindig is szántak neki: a zenei nevelést, a sokszínű szórakoztatást, a nemzetközi zenei élettel való kapcsolatteremtést.
Pillanatok alatt a Cité de la Musique, azaz Párizs zenei városrészének szíve és motorja lett.
És mivel a Müpához hasonlóan ez az intézmény is nyitott a klasszikus zene mellett más műfajokra is, így hamar megtalálta közönségét. Már a kezdetektől olyan zenészek fordultak meg termeiben, mint Philip Glass, Bryce Dessner, Steve Reich és John Cale, a The Velvet Underground alapító tagja.
Talán mondani sem kell, hogy a Philharmonie de Paris hatalmas beruházás volt, nem véletlen, hogy ennyire sokat kellett várni rá. A monumentális építményre közel 170 millió eurót költöttek, ugyanakkor kétségtelenül éppen erre az intézményre volt szükség ahhoz, hogy teljessé váljék a város zenére szakosodott negyede.
És bár szigorúan véve financiális szempontból talán lassan fog megtérülni a ráfordítás, már most látszik, hogy a kulturális haszna révén bőven megérte a befektetés. Ha pusztán a számokat nézzük, a létesítmény akkor is lenyűgöző: 2 orgona, 3603 nézőtéri férőhely, 18 próbaterem, 5 állandó zenekar, 1 múzeum, 1 médiatár, 24 tanterem, 5000 hangszer és 34000 alumínium madár kapott helyet benne.
Az új épület, amely a Christian de Portzamparc által tervezett, 1995 óta működő Cité de la Musique mellé került, Jean Nouvel egyedi tervei szerint készült el.
Fontos azonban megemlíteni, hogy a két épület együtteséből megszülető „álomváros” nemcsak zenei események megrendezésére alkalmas. A látogatók sétálgathatnak a Parc de la Villette fákkal beültetett ösvényein, elmehetnek az igazi hangszer-különlegességeket felvonultató zenemúzeumba, különböző műhelyeken és családi programokon vehetnek részt, megnézhetik az időszaki kiállításokat – de akár a párizsi panorámát is megcsodálhatják az épület tetejéről.
A Philharmonie de Paris missziója azonban nemcsak a szórakoztatás, a fő cél a kezdetektől a zene demokratizálása volt:
szeretnék kitágítani azoknak a körét, akik hozzáférhetnek a minőségi zenéhez, valamint igyekeznek továbbadni a fiataloknak a világ zenei örökségét. Éppen ezért hisznek a műfaji sokszínűségben, fontosnak tartják a kortárs zene népszerűsítését, és rengeteg oktatási programmal segítik a zenei tudatosság fejlesztését.
Utóbbit az is meggyőzően jelzi, hogy az épületben jó néhány tanterem is helyet kapott, amelyekben rendszeresen tartanak interaktív zenei műhelyeket és iskolásoknak szóló foglalkozásokat is. Az épületben nem mellékesen három koncertterem is van: a Grande salle (nagyterem), a Salle des concerts (koncertterem), és az Amphithéâtre (amfiteátrum).
A legkülönlegesebb ezek közül a 2400 férőhelyes nagyterem, amelynek kialakításakor a Berlini Filharmónia koncerttermének elrendezését vették alapul, így lenyűgöző lett az akusztikája.
A grandiózus csarnok 2016 óta a kilencvenévesen elhunyt, nagy francia zeneszerző és karmester, Pierre Boulez nevét viseli. Az intézményhez egyébként több zenekar is tartozik, az egyik például a Charles Munch által alapított Orchestre de Paris. De állandó fellépő többek között a Chœur de l’Orchestre de Paris, az Orchestre national d’Île-de-France, az Ensemble InterContemporain vagy az Orchestre de Chambre de Paris is. A Philharmonie de Paris tudatosan törekszik arra, hogy az általa kínált programok változatosak és sokszínűek legyenek.
A Müpához hasonlóan itt is számtalan fesztivált és tematikus hétvégét rendeznek. Az idei évad is – immár hagyományos módon – kellően eklektikus lesz Párizsban. Például kiemelt szerep jut majd a százötven éve elhunyt Hector Berlioz munkásságának, ugyanakkor középpontban áll majd a japán zene, a filmzene és a modern zene is.
