Marilyn Horne mezzoszoprán 1934. január 16-án született. Az amerikai operaénekes hangterjedelme két és fél oktávra terjed, a kritikusok elsősorban hangjának fényét, erejét és technikáját emelik ki. 1982-ben elsőként nyerte el a Rossini-alapítvány aranyérmét a ritkán játszott operák felélesztéséért.
Marilyn Horne a pennsylvaniai Bradfordban született, apja adóhivatalnok volt. Négyévesen már Franklin D. Roosevelt elnökválasztási kampánygyűlésén énekelt, iskolásként nővérével Horne Sisters néven lépett fel. A család 1945-ben költözött a kaliforniai Long Beachbe, ahol kedvezőbb feltételek voltak a kislány zenei taníttatásához, Marilyn a Dél-Karolinai Egyetemen ösztöndíjasként a legendás Lotte Lehmannál tanult énekelni.
A nehéz természetű Horne – mivel hangját nem tartotta elég érettnek – nem volt hajlandó első záróvizsgáján a feladott áriát elénekelni, s meg is bukott. Végül aztán kitüntetéssel végzett, s 1954-ben bemutatkozhatott a Los Angeles-i Guild operaházban, Smetana Az eladott menyasszony című operájában. Ugyanabban az évben Otto Preminger rendező Carmen Jones című filmjében (Bizet operájának modern környezetbe helyezett adaptációja) ő volt a főszerepet játszó Dorothy Dandridge énekhangja, ettől kezdve pályája meredeken ívelt felfelé.
Igor Stravinsky invitálására 1956-ban fellépett a Velencei Fesztiválon, s három évadra Európában maradt. Németországban a gelsenkircheni operában elénekelte Mimit (Puccini: Bohémélet), Guilettát (Offenbach: Hoffmann meséi), és Marie-t (Berg: Wozzeck). Utóbbi egyik legnagyobb szerepe lett, ezzel tért vissza 1960-ban a San Franciscó-i operaházba, s debütált négy évvel később a londoni Covent Gardenben is.
Sorra hódította meg a világ legnagyobb operaházait, a milánói Scalában 1969-ben Rossini Korinthosz ostroma, a New York-i Metropolitanben Bellini Norma című operájában debütált.
A közönségtől 1993-ban a londoni Covent Gardenban Rossini Olasz nő Algírban című operájával búcsúzott.
Emlékezetes alakítást nyújtott Rossini A sevillai borbélyában mint Rosina, Verdi Aidájában mint Amneris, Donizetti Boleyn Annájában mint Jane Seymour, a Carmen címszerepében és Händel Rinaldójában. Széles repertoárja több száz év operairodalmát fogja át, Monteverditől a kortárs zenéig terjed, s énekelt nadrág-, illetve „canto fiorito” szerepeket is (ezeket valaha kasztráltakra osztották). Pályafutása alatt számos alkalommal volt partnere Joan Sutherland ausztrál szoprán, együtt először 1961-ben Bellini Beatrice di Tenda című operájának koncertváltozatában léptek színpadra. Kedvenc karmesterének a francia Charles Munch-t tartja, az ő dirigálásával többször énekelte Meyerbeer A próféta című operáját.
Marilyn Horne koloratúr mezzoszoprán, hangterjedelme két és fél oktávra terjed, a kritikusok elsősorban hangjának fényét, erejét és technikáját emelik ki. 1982-ben elsőként nyerte el a Rossini-alapítvány aranyérmét a ritkán játszott operák felélesztéséért.
Hazájában 1992-ben nemzeti művészeti éremmel tüntették ki, három évvel később megkapta a Kennedy Központ díját.
2005-ben pályafutását Gramophon életműdíjjal ismerték el, három évvel később a Met társulatának lapja, az Opera News díjában részesült. Ez a szakmai kiadvány már évtizedekkel korábban azt írta, hogy Horne „a világ legnagyobb énekese”. A New York Times által a szó legjobb értelmében a „legamerikaibb” operaénekesnek nevezett mezzoszoprán ugyan demokrata meggyőződésű (1993-ban énekelt is Bill Clinton elnöki beiktatásán), de a Fehér Házban mindkét párti elnök előtt fellépett.
Önéletrajza 1983-ban jelent meg, s 2004-re készült el a folytatása. Horne-nak egy lánya született Henry Lewis fekete karmesterrel kötött házasságából. Személyes archívumát 2013-ban a Pittsburgh-i egyetemnek ajándékozta.
