• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Múlt századi csillagok Zene Címlap

Joan Sutherland, a bel canto operák királynője

Szerző: Tuska Borbála2020. január 19.
Facebook Twitter E-mail
Joan Sutherland - fotó: V&A Museum

Dame Joan Sutherland a múlt század legünnepeltebb drámai koloratúrszopránjainak egyike, akit La Stupendának, azaz a „csodálatosnak” becéztek.

1926. november 7-én született Sydney-ben emigráns skót szülők gyermekeként. 19 évesen kezdett csak el énekelni és zongorázni tanulni, eleinte édesanyja tanította. Tanulmányai elején rögvest megnyert egy énekversenyt, aminek jutalmaképp két jelentős ausztrál tanárnál képezhette tovább magát.

1947-ben lépett először a nagyközönség elé: szülővárosában énekelte Purcell Dido és Aeneasának női főszerepét egy koncertszerű előadás keretén belül. 1951-ben Londonba ment, hogy tovább tökéletesítse tudását. Elvégezte a Royal College of Music magánének szakát, ahol először tudatosult benne, hogy megjelenése miatt (magas és erős testalkatú volt) bizonyos szerepeket soha nem fog megkapni.

Még Ausztráliban ismerkedett meg egy fiatal zongoristával, Richard Bonynge-dzsal, aki előbb a zongorakísérője lett, 1954-ben pedig összeházasodtak. Kettejük kapcsolata szakmai szempontból is döntő jelentőségű volt Sutherland életében, ugyanis

Bonynge világított rá, hogy valójában drámai koloratúrszoprán a hangja, nem pedig drámai mezzoszoprán.

Emellett a bel canto operarepertoárt is férje ismertette meg vele, sőt énekgyakorlatot is írt neki, hogy könnyebben elsajátíthassa az ehhez szükséges énektechnikát.

Operaszínpadon 1952-ben debütált a londoni Covent Gardenben, ahol az Első udvarhölgyet énekelte A varázsfuvolában. Ugyanebben az évben megkapta első főszerepét is, Verdi Álarcosbáljának Améliáját. Ezt követően színpadra lépett többek között Agathe (A bűvös vadász), Almaviva grófnő (Figaro házassága), Desdemona (Otello), Gilda (Rigoletto), Éva (A nürnbergi mesterdalnok), Donna Anna (Don Giovanni) szerepében is, majd 1954-ben a londoni Királyi Operaház tagja lett.

1957-ben Donizetti Liverpooli Emília című operájának címszerepében aratott nagy sikert, amely már egyértelműen jelezte az új irányt, a bel canto szerepek felé való elmozdulását. 1959-ben Franco Zeffirelli rendezésében, Tullio Serafin vezényletével, először énekelte a Lammermoori Lucia címszerepét. Ezzel a operával debütált két év múlva a milánói Scalában és a New York-i Metropolitan Operában is. New Yorkban ezt követően 217 alkalommal lépett fel.

Az 1960-as években számos további bel canto szereppel bővült a repertoárja, többek között a Norma címszerepét, Violettát a Traviatában, Aminát Az alvajáróban, Elvirát A puritánokban és Marie-t énekelte Az ezred lányában. De Händel operáiban (Alcina, Sámson, Julius Caesar) is olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy

az olasz sajtótól kiérdemelte a La Stupenda, azaz a „csodálatos” jelzőt.

Énekhangja páratlanul erőteljes és hihetetlenül terjedelmes, énektechnikája akrobatikusan hajlékony volt. Ezen adottságainak köszönhetően fénykorában vetélytárs nélkül „uralkodott” a Bellini- és Donizetti-hősnők szerepében. Színészi képességei azonban nem voltak jók, amit nagy termete is kihangsúlyozott.

Egy 1965-ös ausztráliai fellépéssorozaton lépett fel először együtt a fiatal Luciano Pavarottival. Később a 20. század legendás kettősévé váltak. Pavarotti így nyilatkozott Sutherlandről: „Minden kétséget kizáróan övé az évszázad szoprán hangja.” Gyakran énekelt Marilyn Horne-nal, kiváló amerikai pályatársával együtt is, akivel Rossini Szemirámiszát lemezre is vették.

Ide kapcsolódik:
A „legamerikaibb” operaénekes, Marilyn Horne

1960-as szólóalbuma (A Prima Donna művészete) Grammy-díjat nyert, és máig a legkeresettebb felvételek közé tartozik. Ezekben az években kötött vele exkluzív szerződést a londoni Decca lemezkiadó, így lehetősége nyílt rögzítenie legfontosabb operaszerepeit Bellinitől, Donizettitől, Meyerbeertől és Händeltől. A felvételek nagy részén ráadásul férjével dolgozhatott együtt, aki időközben karmesteri pályára lépett.

A következő évtizedben Donizetti Stuart Mária és Lucrezia Borgia című operáinak, illetve Massenet Escarlamondájának nő főszerepeivel bővítette repertoárját. Később az utóbbi alakítását tartotta karrierje legnagyobb teljesítményének. Az 1980-as években a Boleyn Anna címszerepében, a Haramiák Amaliájaként és Adriana Lecouvreurként bűvölte el a közönséget. 1967 és 1986 között férje a Sydney-i Operaház igazgatója volt, így ez idő tájt Sutherland is gyakran lépett fel szülővárosában.

1990-ben, 63 évesen búcsúzott a színpadtól. Valois Margit (A hugenották) szerepét énekelte a Sydney-i Operaházban, a Covent Gardenben pedig a szilveszteri gálán lépett fel Pavarotti és Horne társaságában. Visszavonulása után szívesen foglalkozott fiatal énekesekkel, így a kilencvenes években Budapesten, a Magyar Állami Operaházban is tartott rövid mesterkurzust.

II. Erzsébet királynő több kitüntetéssel is elismerte a munkásságát, 1979-ben a lovagi címet is megkapta. 1991-ben zenei központot neveztek el róla az ausztráliai Queenslandben.

Utolsó éveiben svájci otthonában élt visszavonulva a nyilvánosságtól. 83 évesen, 2010. október 10-én hunyt el szívmegállás következtében.

(Via Operaportál, The Guardian, Wikipedia)

opera händel pavarotti operaénekes bellini ausztrália bel canto donizetti joan sutherland marilyn horne lovagi cím sydney opera koloratúrszoprán
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésHarmadjanuár
Következő bejegyzés Így néz ki Szabó Gyula felavatott szobra

Ajánlott Bejegyzések

JM blog

Brácsapróbajáték a Danubia Zenekarnál

2023. február 3.2 perc olvasás
ICMA blog

Csatlakozik az ICMA zsűrijéhez az osztrák ’radio klassik Stephansdom’

2023. február 3.1 perc olvasás
Bohumil Hrabal - Forrás: wikipedia
Intermezzo

„Az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű” – 25 éve hunyt el Bohumil Hrabal

2023. február 2.5 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.