A British Museum új Munch-kiállításán többek között az ikonikus festmény litográfiáját is bemutatják, amelyre magyarázatként azt írta a norvég festő: „Az egész testemben éreztem a hatalmas sikolyt”. Ez a titokzatos mondat önmagában azonban nem fedi fel a kép születésének valódi történetét, amelyből végül arra is fény derül, hogy a festményen látható alak nem sikít. Másképp: nem ő sikít.
A rejtélyes mondat már tudjuk, mire utal, hiszen Munch részletesen ír a naplójában egy 1892. január 22-i oslói sétáról, aminek rémisztő, látomásszerű élménye ihlette a festményt.
Két barátommal sétáltam az úton, – a nap éppen lemenőben – amikor az ég egyszer csak vérvörösre váltott – megálltam, kimerültnek éreztem magam, és a kerítésnek dőltem – vért és lángnyelveket láttam a kék-fekete fjord és a város felett – a barátaim tovább sétáltak, én ott álltam, remegve a szorongástól – és éreztem, ahogy egy végtelen sikoly áthatol a természeten.
Még egy bizonyíték arra, hogy a festő, aki saját magát ábrázolta a képen, nem sikít, hanem sikolyt vél hallai: a festmény eredeti címe A természet sikolya.
(Via Quartz)
