A 3. zongoraversenyt szerzője, Rachmaninov kényelmesebbnek találta, mint a másodikat. „Ennek ellenére a legtöbb pianista valamiféle tűzkeresztségnek tekinti” – meséli a fiatal spanyol zongoraművész, Martín Garcia Garcia, aki a Miskolci Szimfonikus Zenekarral lép fel április 28-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Vezényel: Cser Ádám.
„A valódi nehézség azonban – folytatja – nem technikai jellegű. Formai komplexitása, a zongora és a zenekar kapcsolata miatt magam úgy tekintek erre a műre, mint egy szimfóniára, amelyben történetesen a zongoraszólistának is fontos szerep jut. Így a darab nehézségeit övező legendák számomra nem is érdekesek.” García budapesti karmester partnere, Cser Ádám a szólista előtt álló kihívást egyszerűen „pokolinak” nevezte, s arra figyelmeztetett, hogy ennek megfelelően
„a kíséret is nagyon komplikált feladat. A szövevényes rubato területeken megtalálni a jó arányokat, összerendezni az együttes megszólalásokat — ez bizony komoly kihívás.”
García még kamasz sem volt, amikor a sajtóban „kis Barenboimnak” kezdték nevezni. Az El Comercio kritikusa azt írta, hogy „kivételes érzékenységével és tehetségével elkápráztatja a közönséget, és tizenkét évesen akár maga mögött is hagyhatja a csodagyerek-korszakot, hogy csodálatos, érett zongoristává váljon.” García (1996) szülővárosában, Gijónban kezdte zenei tanulmányait, s talán volt abban valami sorsszerű, hogy a városi zeneiskolát, ahová járt, Csajkovszkijról nevezték el, no meg abban, hogy meghatározó tanárai, Natalia Mazoun és Ilja Goldfarb orosz származásúak voltak. Nem meglepő tehát, hogy már egészen korán az orosz zene és az orosz zongoraiskola hatása alá került.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
„Egy-egy nehezebb mű megtanulása évekig is eltarthat, s gyakran nincs is lehetőség szert tenni pódiumtapasztalatra. Ilyenkor csak a felfedezés okozta öröm adatik meg” – árulja el.
„A 3. zongoraverseny megszólaltatására is ritkán adódik lehetőségem, úgyhogy nagyon örülök, hogy éppen Budapesten játszhatom el újra, ráadásul olyan koncertteremben, amely – ha jól tudom – az egyik legnagyobbnak számít Európában.”
„A koncertlehetőséget a Maestro Solti Karmesterversenyen nyertem, s hogy a műsor egyik felében az egyik Rachmaninov zongoraverseny szerepel majd, valójában adott volt” – avat be Cser Ádám a program kialakulásának kulisszatitkaiba. „Számomra egyértelműnek tűnt, hogy a második részben is orosz szerzőtől kellene játszani. Sosztakovicshoz zeneszerzőként és karmesterként egyaránt erősen vonzódom – első szimfóniám scherzo tételében meg is idéztem alakját. X. szimfóniáját a rejtett és nyílt utalások hálója, a karakterábrázolás, a kővé dermesztett névmotívumok egymásnak feszülése és harciassága, valamint a tematikus építkezés íve az egyik legizgalmasabb zenekari kompozícióvá avatja.”
