Somfai László Erkel- és Széchenyi-díjas zenetörténész 1934. augusztus 15-én született Jászladányban.
Somfai 1953-1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészi Főiskola zenetudományi tanszakán tanult és szerzett zenetörténész diplomát. 1958-1962 között az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának munkatársa volt, 1963-tól pedig a Bartók Archívum tudományos munkatársa lett, amit 1972-2004 között vezetett is. Kutatómunkájával párhuzamosan 1969 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi tanszékén, 2005-től prof. emeritus beosztásban.
A tudományok doktora minősítést 1982-ben Joseph Haydn zongoraszonátái című könyvével nyerte el. 1995 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2004-től rendes tagja. Alapító elnöke (1994-98) a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak, munkásságát 1972-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1999-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.
A Haydn als Opernkapellmeister (1960) című könyv és más Haydn tanulmányok óta e terület nemzetközileg számon tartott képviselője. A Bartók-kutatás terén a közelítésmódok széles skáláján mozgó Tizennyolc Bartók-tanulmány kötet (1981) óta munkájának középpontjában az összkiadás módszertani megalapozása és Bartók kompozíciós módszerének tanulmányozása áll, ezt summázza a Béla Bartók: Composition, Concepts, and Autograph Sources könyv (1996; magyar változata: Bartók Béla kompozíciós módszere, 2000). 2007-ig vezette a Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása projektet. Jelenleg a Bartók-művek tematikus jegyzékén dolgozik.
1960 óta rendszeresen részt vesz nemzetközi zenetudományi kongresszusokon, konferenciákon, kurzusokat tart amerikai és európai egyetemeken. A bécsi egyetem vendégprofesszora, a Brit Akadémia levelező tagja.