Egy zeneszerző nyomában: Bartók Budapestje

Varga Imre Bartók-szobra az emlékház előtt

A Bartók Világversenyhez különleges, két helyszínt, a Zeneakadémiát és a Csalán úti Bartók Béla Emlékházat érintő városnéző túra kapcsolódott. 

A Stachó László zenetudós, pszichológus és zongoraművész vezette túra első állomása a Zeneakadémia épülete, a második emeleti XIII-as tanterem volt, ahol Bartók 1907 és 1934 között tanított. A sarki, a Király utcára és a Liszt Ferenc térre néző terem nem emlékszoba, hanem nagyon is aktívan használt tanterem, a nagy hírű pedagógus emlékét, zeneakadémiai, növendéki és tanári éveit, fotókkal gazdagon illusztrált tablók idézik fel. Ezekről és túravezetőnk szavaiból kiderült, hogy a 20. század elején jóval kevesebb tantárgya és órája volt a zeneakadémistáknak, de szó esett arról is, milyen hatással volt Bartókra Dohnányi Ernő (kevésbé szellemesen mondhatnánk von Haus aus), és természetesen a Liszttől induló amolyan zenepedagógiai családfa, a tanítványból tanárrá válók hagyományápolása is előkerül. Túravezetőnk jó hangulatban sztorizott, közeli ismerősünkké avatva Bartókot.

A X-es tanteremben hagyományosabb, iskolásabb módon folytatódott a zenetörténeti prezentáció, visszaugorva Nagyszentmiklósra, felidézve a születés körülményeit, a gyerekkort, a korabeli és a Bartók családon belüli nemzetiségi viszonyokat, az első zenei élményeket. A fókusz leginkább arra került, hogy az adott társadalmi-kulturális közeg hogyan hatott Bartók Bélára, és ez mire predesztinál(hat)ta.

Bartók Budapestje

A Csalán utcáig tartó különbuszos utazás alatt átkapcsolhattunk turista üzemmódra: idegenvezetőnktől megtudjuk, hogy Bartók 45-ször váltott lakást életében, és 5 ország 12 városában élt. Egy-egy történet felvillantott valami a személyiségéből, az élet sok területét érintő érzékenységéből, ami többek között a csönd iránti fokozott igényt is jelentette. Bizarr dolog (és nem csupán a mai komfort mellett) belegondolni abba, hogy a város szó szerint értett zajából egy rákoskeresztúri víz, gáz és villany nélküli házba meneküljön ki az ember. Ellenben egy olyan házba, mint a Csalán úti kis villa…

Az emlékház-múzeumban folytatódott virtuális ismerkedésünk Bartók Bélával. Izgalmas adatokkal szembesülhettünk, elgondolkodtatott a gyűjtött népdalok eredetének/nemzetiségének aránya, az is érdekes, hogy a város (valószínűleg pszichoszomatikusan) több betegséget hozott ki belőle, mint a népzenei gyűjtőutak, és gyanítom, hogy a hallott rövidke elemzés után a résztvevők otthon biztosan másképp figyeltek a Concertóra.

Arról, hogy hogyan, milyen tárgyak között élt Bartók Béla, az állandó kiállításon kaphattunk választ, ami a személyesség egészen más fokát jelenti. A tárlat valóban gazdag, a tárgyak egy nyitott, a világ iránt érdeklődő ember alakjának körvonalát rajzolják meg, ehhez azonban az kell, ha tudjuk, milyen történet tartozik hozzájuk, különben információ híján minden csak halott anyag. A kordon mözül nem látszik, hogy a Remington írógépen szlovák és román mellékjeles betűk is vannak, hogy pontosan lehessen lejegyezni a népdalok szövegét. A talárról önmagában nem derül ki, hogy a Columbia Egyetem díszdoktori címe mellé kapta tulajdonosa. Farkas Zoltán, az intézmény igazgatója mesélt a ház háború előtti és utáni történetéről, az ottani életről, a lakótér beosztásáról, a szét- és összenyitható nappaliról és azok zongoráiról, a befogadott lengyel menekültekről, a bérelt raktárba helyezett bútorokról. Így élettel, egy minikoncertnek köszönhetően pedig zenével teltek meg a falak.

Fiatal zongoristák megmérettetésével folytatódik a Bartók Világverseny és Fesztivál 2019-ben a Zeneakadémián. A 60.000 eurós összdíjazású verseny a szeptember 7-15. között megrendezett négy élő fordulót követően gálakoncerttel és díjátadó ceremóniával zárul.
Kövesse blogunkban napról napra az eseményeket!

A tematikus csapongás határozottan jót tett a programnak, szakértő kalauzaink jóvoltából szintet léphettünk bartókológiából, ám a Bartók Budapestje cím magán- és várostörténetet ígért: azt gondolhatta az egyszeri érdeklődő, hogy a várost egy különleges lakójának különleges szemszögén keresztül ismerheti meg. Ennek a várakozásnak, sőt inkább elvárásnak ez az esemény azonban csak kis részben felelt meg.