Kazimir Károly Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar rendező, színigazgató, tanár, érdemes és kiváló művész 1928. április 19-én született és 1999. december 10-én hunyt el.
Kazimir Károly 1928. április 19-én született Budapesten. A második világháború után Szegeden Lehotay Árpád színiskoláját végezte el. 1945–1948 között színészként játszott vidéki színtársulatokban. 1948-ban vették fel, s 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán.
1953–1955 között a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1955-ben a miskolci Nemzeti Színház rendezője lett 1957-ig. 1957–1958-ban a Petőfi Színházban, 1958–1961 között a Vígszínházban rendezett. 1958-ban megalapította a Körszínházat. 1961-ben A Thália Színház főrendezője lett, 1972–1991 között pedig igazgató-főrendezője volt.
Beengedte a polgári színház képviselőit is a Tháliába, noha egész addigi életműve annak igazolása, hogy van a színházművészetnek más alternatívája is. Egészségi állapotára hivatkozva 1991-ben azonban lemondott az igazgatói posztról, a rendezést is abbahagyta.
Gálvölgyi János Kazimir Károlyról:
„Volt egy csodás osztályfőnököm, később színigazgatóm, Kazimir Károly. Amikor már egyik sem volt, gyakran együtt ebédeltünk, Körmendi, Kazimir meg én. Inkább csak hallgattam őket, mert csoda volt a két ember együtt. Karcsi tizenöt éve, nem sokkal a halála előtt azt mondta: a tévéműsorok egyre rosszabbak lesznek, rengeteg gyorsétterem lesz, a zene, az irodalom egyre inkább háttérbe szorul. Azért lesz így – mondta –, hogy az emberek minél butábbak és meggyőzhetőbbek legyenek. Mondtam is a feleségemnek: nem tudom, mi volt ma Karcsival, olyan butaságokat beszélt. És minden szava igaz lett!”
Molnár Gál Péter így méltatta annak idején a rendezőt:
„Nélküle ma más volna a színházi nyelv. Ha Kazimir nem végzi el úttisztító munkáját, nem tudható, mint volna ma.”
1959-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, melynek 1987-től 1990-ig rektora volt. A Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkári tisztét 1963 és 1980 között töltötte be. Jászai Mari-díjat kapott 1956-ban és 1962-ben, a Kossuth-díjat 1965-ben, az Érdemes Művész kitüntetést 1970-ben, a Kiváló Művész elismerést pedig 1978-ban kapta meg. Maradandót alkotott színházesztétikai műveivel is, többek közt az 1968-ban született Petőfi a Körszínházban, az 1972-ben írt A népművelő színház, az 1987-es És mi lesz a színházzal?, továbbá az 1998-ban írt Thália örök című munkájával.
(Via Színház.org, MTI, OSZMI)
