Karády Katalin a végzet asszonyaként tűnt fel a filmvásznon az 1930-as években. Férfiak ezrei lettek szerelmesek belé, és a legtöbb nő irigyelte karmazsin színűre festett ajkát és búgó hangját.
1910. december 8-án született Karády Katalin, akit Egyed Zoltán, a nagy hatalmú kritikus indított el a színészi pályán. Gyerekkorától dédelgetett álma volt, hogy egyszer színésznő lesz. A Halálos tavasz című filmben debütált 1939-ben, Jávor Pál oldalán. Itt Ralben Edit megformálásakor dekoratív megjelenése, titokzatos lénye, erotikus kisugárzása, búgó hangja és lebilincselő egyénisége megteremtette azt a Karády-imázst, ami minden filmjében jellemző volt rá. Hamarosan már a direkt neki írtak filmeket, amelyek óriási népszerűséget hoztak számára. A legtöbben Greta Garbóhoz hasonlították. Új típust hozott a magyar filmbe: a romantikus végzet asszonyát, aki tele van titkokkal, szeszélyes, kiismerhetetlen.
Apja halála után a családja anyagi források nélkül maradt, így 20 évesen hozzáment egy nála jóval idősebb tisztviselőhöz, aki biztos egzisztenciát teremtett számára. Ez azonban nem volt jó hatással rá, rengeteg adósságot csinált: vásárlásfüggő volt, és saját bevallása szerint ebben az időben 300 pulóvert és 200 retikült gyűjtött össze. Később, már befutott színésznőként porcelánt és ezüstöt gyűjtött szenvedélyesen, különösen szerette a madárfigurákat. Csak hamutartó-gyűjteménye 60 darabból állt.
Több Zilahy-filmben játszott (Hazajáró lélek, A szűz és a gödölye, Valamit visz a víz), kosztümös filmekben (Erzsébet királyné, Szíriusz, Szováthy Éva), kémfilmben (Machita), de neorealista filmben (Külvárosi őrszoba) is sikerrel szerepelt. A II. világháború alatt egy-egy dal köré épített rövid játékfilmek főszereplője volt (Tábori levelezőlap, Valahol Oroszországban, Hangod elkísér). Karrierjének csúcsa az 1942-es év, amikor hét filmjével tartotta lázban rajongóit. Ez az év a magánéletben is döntő jelentőségű: ekkor ismerkedett meg élete szerelmével, Ujszászy Istvánnal, a magyar katonai hírszerzés és elhárítás parancsnokával, aki a sikertelen kiugrási kísérlet egyik előkészítője volt. 1948-ban még emigrálása előtt eljátszotta a Forró mezők női főszerepét.
A német megszállást követően a Gestapo őrizetbe vette Ujszászyval együtt . A Sváb-hegyen, a Melinda szállóban kialakított börtönben, majd a Gyorskocsi utcai fogdában tartották fogva, vallatták, bántalmazták. Három hónap után engedték el, de ezután is rendőri felügyelet alatt maradt. Az átélt borzalmakat sohasem tudta kiheverni. Nagy szerelme 1945-ben szovjet hadifogságba, majd az ÁVH őrizetébe került, további sorsa ismeretlen.
1951-ben emigrált, Brazíliában, majd az USA-ban élt. Kalapszalont vezetett, de néhányszor fellépett az emigráció alatt is. 1989 után tervezte, hogy ismét színpadra lép Budapesten, de 1990-ben bekövetkezett halála miatt ezt már nem tehette.
(Via Hangosfilm, Filmarchív)
