Anton Pavlovics Csehov 1860. január 29-én született Taganrogban, és 1904. július 15-én hunyt el a németországi Badenweilerben.
Szegény család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot, így már középiskolai tanulmányai alatt is dolgozott, házitanítóként és ruhagyári munkásként. A moszkvai orvosi egyetemre ösztöndíjjal iratkozott be. Már az egyetem alatt számos, álnéven írott szatirikus írását publikálták moszkvai lapok. 1884-ben megszerzett diplomájával csupán másfél évig praktizált orvosként, majd teljesen az írásnak szentelte magát. Két év alatt több mint száz novellát írt, és megjelent két novelláskötete, melyek nyomán elnyerte az országos ismertséget jelentő Puskin-díjat. Ekkor már jelentkeztek nála a TBC első tünetei.
1889 nyarán tuberkulózisban meghalt bátyja, Nyikolaj, akit az utolsó hónapokban maga is ápolt. A városi életet nehezen viselte, a természethez és az egyszerű emberekhez közel akart élni. 1892-ben Moszkvától kb. 100 km-re, Melihovo faluban birtokot vásárolt és szüleivel együtt odaköltözött.
Bekapcsolódott a helyi egészségügyi- és iskolaügyi szervek munkájába, felújította az orvosi praxist, részt vállalt a kolerajárvány elleni védekezésben; a parasztok gyógyítását ingyen végezte. A gyógyítás, az önkéntes társadalmi feladatok ellátása mellett írói munkássága a tetőpontra ért – ekkor született legismertebb prózai műve, a 6-os számú kórterem, illetve a Sirály című drámája.
1901-ben vette nőül Olga Knippert, a Moszkvai Művész Színház vezető színésznőjét, akivel a Sirály próbáján ismerkedett meg. 1904. januárjában, a Cseresznyéskert moszkvai bemutatóján ünnepelték 25 éves írói jubileumát. Rövidesen, Németországba utazott feleségével az egyre rosszabbodó betegsége miatt; 1904. július 15-én, a badenweileri tüdőszanatóriumban, 44 éves korában érte a halál. Sírja Moszkvában, a novogyevicsi kolostor temetőjében található, ahol Gogol, Prokofjev, Bulgakov és Rimszkij-Korszakov is nyugszanak.
(Via MTI)
