Egy, a II. világháborúban lerombolt ház kertjében a földből egy bőrönd került elő, benne kották. Nem volt véletlen, hogy a ház tulajdonosa, Ewa Wyszogrodzka a lengyel nemzeti könyvtárba vitte a furcsa leletet: a nő dédapja Ludomir Różycki zeneszerző volt.
A kották évekig porosodtak elfeledetten a könyvtárban, és csak néhány napja mutatta be Janusz Wawrowski az elveszettnek hitt hegedűversenyt Szczecinben. Ewa Wyszogrodzka úgy fogalmazott a hangversey után, hogy úgy érzi, mintha először találkozna a dédapjával.
A szinte is ősbemutatónak számító koncert Wawrowski évtizedes kutatásai miatt jöhetett létre: a hegedűművész az eredeti nagyzenekari partitúrát és a zongorakivonatot két különböző archívumban találta meg. Amikor a szerencsés véletlent követően összerakta a két kottát, elkezdődhetett az évekig tartó kísérletezés, Wawrowskinak ugyanis azt kellett kitalálni, vajon mire gondolt Różycki.
„Mivel Różycki inkább zongorista volt, én hegedűsebbre vettem a darabot, technikailag bonyolultabbra komponáltam. Számomra ez a mű tele van azzal az energiával és élettel, ami a háború előtti Varsót jellemezte, és azt hiszem, Różycki 1944 sötét napjaiban, amikor a nácik porig rombolták a várost, ezt a pozitív energiát szerette volna visszaidézni és átadni.”
A hegedűversenyt Janusz Wawrowski a londoni Királyi Filharmonikus Zenekarral, Grzegorz Nowak vezényletével stúdióban is felvettél, a lemez idén jelenik meg.
Mindkét muzsikus reméli, hogy ennek is köszönhetően Różycki visszakerül a nemzetközi lengyel kánonba, Mieczysław Karłowicz, Grzegorz Fitelberg és Karol Szymanowski mellé, akikkel együtt az 1920-as, 30-as években őt is mint az Ifjú Lengyelország csoport tagját emlegették.
(Via Guardian)
