Esterházy Péter 2020-ban lenne 70 éves. Fuharosok című, ma már kultikus regényének első, 1983-as verziója ihlette Vajda Gergelyt mono-koncert-operája megkomponálására, amit március 13-án hallhatott a közönség a BMC-ben az UMZE Kamaraegyüttes és Molnár Anna közreműködésével.
Ahogy Esterházy könyve Balassa Péter esztéta, irodalomtörténész meghatározásában „nagyregény strófikus zsugorításban”, úgy Vajda műve is egy romantikus opera kevesebb mint egy órába sűrített, mezzoszoprán hangra és kamaraegyüttesre komponált XI. századi verziója.
Zsófika, a gyereklány egy személyben hőse és mesélője a történetnek, amely Vajda Gergely értelmezésében egy trauma újraélése, újrajátszása, talán gyerekrajzok, bábok, játékbabák, talán kosztümök segítségével. Zsófi játssza az összes szerepet, „Édesanyánkat, nővéreimet, Bolondkát”, másnéven „a Lovagot” és persze a „fuharosokat” is.
„Hát megjöttek! Hát megjöttek a fuharosok. Az ő kurjantásaik verik szét a hajnalt – szakadt, szürke, nyűtt – a csend törékeny és üres. Láttam nővéreim rettenetes arcát! – ádáz! ádáz! – Drágáim, az istenért, dehát mi történt?” Evvel a kérdéssel kezdődik a Bevezetés a szépirodalomban című Esterházy-műsorozat új darabja. Mi történt? Erre természetesen az egész írás válaszol. Van azonban itt az írónak egy – látszólag „másik” kérdése is: hogyan lehet az idő múlásának érzékeltetését, egy történet teljes végigmondását eloldozni a megírt szöveg terjedelmétől. A Fuharosok ugyanis: igazi regény. De nem azért, mert „hosszú”.
A megesett erőszak feldolgozása nem lehetséges másképp, csak a teljes történet minden részletének felidézésével.
„Művem úgy opera, ahogy az Esterházyé regény”
– mondja a zeneszerző, aki partitúrája elején, a könyv befejező gesztusa előtt tisztelegve a következőt írja: „Az operában szó szerinti vagy torzított formában Joseph Haydn-, Kurtág György-, Ligeti György-, Charlie Parker-, Arnold Schönberg-, Richard Wagner-idézetek vannak.”
