A 20. század fordulóján megújuló magyar festészet egyik legjelentősebb alkotója, Thorma János 150 éve, 1870. április 24-én született Kiskunhalason.
Thorma János gyermekkorát szülővárosában és Jászberényben töltötte. A család 1884-től lakott Nagybányán. Az érettségit követően 1887-1888-ban Budapesten, Székely Bertalannál tanult, 1888-1890-ben pedig Hollósy Simon köréhez kapcsolódott Münchenben. 1891-ben, 1893-ban és 1895-ben Párizsban a Julian Akadémián képezte magát. 1893–1896 között alkotta leghíresebb művét, a rendkívüli alapossággal készült Aradi vértanúkat, a legnagyobb méretű magyar történeti képek egyikét.
1896-ban Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla és Réti István társaságában részt vett a nagybányai művésztelep megalapításában. A telepnek élete végéig egyik leghívebb tagja maradt. 1902 után az iskola tanára, melyet 1913-tól nagyrészt egyedül vezetett, 1917-től a Nagybányai Festők Társaságának elnöke. Lelkes munkássága akadályozta meg a háború után a művésztelep teljes széthullását. 1927-ben vonult vissza a művészneveléstől. Az objektív ábrázolás mellett az oldottabb képek is érdekelték. Első mestere, Székely Bertalan tanítása legalább olyan nagy nyomot hagyott benne, mint a nagybányaiakat vezérlő elvek. A plein-air inkább csak késői korszakában foglalkoztatta.
1891-ben festette első nagyobb képét, a zolai naturalizmus hatása alatt álló Szenvedőket (Magyar Nemzeti Galéria), ezt rövidesen az Ébredés c. kompozíció követte. 1896-ban fejezte be egyik legjelentősebb alkotását, a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az Aradi vértanúkat, amely tárgya miatt rendkívüli népszerűsége ellenére sem kerülhetett a millenniumi kiállítás művészeti csarnokába. Külön kiállításon történ bemutatása után végre 1931-ben a Történeti Képcsarnokba került, majd a kiskunhalasi múzeumba. 1899-ben Spanyolországban és Hollandiában járt. Rembrandt hatását tükrözi a Békesség veletek c. Krisztus-képe. 1898-ban kezdett hozzá élete fő művének szánt, húsz éven át készülő Talpra magyar c. kompozíciójához (a kiskunhalasi múzeumban). Ezt követő képei (Kocsisok közt, 1901; Szeptember végén, 1903; Kártyázók, 1904; Cigányok, 1905; Ibolyaszedés, 1920; Majális, 1921) között egyik legismertebb műve az Október eleje (1903), amely Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert.
Művészetének stílusa eléggé összetett. A francia naturalizmus követőjeként indult, majd hatott rá Munkácsy romantikus realizmusa, egyeztetni próbálta a romantika és naturalizmus elveit. A húszas évektől a jellegzetes nagybányai stílus képviselője. A nagybányai művésztelep egyik alapítója (1896), majd 1902-től a festőiskola tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is. 1919 után a telep vezetője volt, lelkes munkássága akadályozta meg a háború utána művésztelep teljes széthullását. A róla elnevezett kiskunhalasi múzeum őrzi életművét. Több művét (Kártyázók, Nyár, Március 15., Budavár visszavétele) és önarcképeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Nagybányán halt meg 1937. december 5-én.
(Via budapestiaukcio.hu, kiskunhalas.hu)
