Viktoriya Rossini Peneva, a londoni Blackheath Music Academy igazgatója közzétette meglátásait arról, miért gondolkodnak rosszul azok az emberek, akik azt hiszik, hogy applikációk vagy virtuális programok segítségével is ugyanúgy megtanulhatnak hangszeren játszani vagy énekelni, mint egy tanártól.
A zenetanulás manapság az egyik leginkább hozzáférhető tudás az online térben. Vagy mégsem? Íme, egy-egy érv amellett, hogy igenis szükség van egy hús-vér mentorra, és nem érdemes vakon bízni a virtuális tartalmakban:
„A digitális világ mindig sürget minket, hogy mielőbb lépjünk a következő szintre, de a zene nem csak a hibátlan játékról vagy a helyes hangokról szól. Másképp fogalmazva:
ez nem számítógépes játék, hanem művészet, filozófia, lélekállapot.
Valóban ismerjük a korlátainkat és az erősségeinket? Tudjuk, mi áll a csupasz hangjegyek mögött? Mindezt meg tudja tanítani egy digitális alkalmazás? Az applikációk el tudják magyarázni a „miérteket”, és képesek arra, hogy elmondják a tanulónak, milyen okból kifolyólag vétett hibát, és hogy tudja azt elkerülni legközelebb?
Csodálatos dolog megtanulni és gyakorolni azokat a műveket, amiket szeretünk, amelyek igazán tetszenek, de ezek nem feltétlenül köveznek ki egy megfontolt tanulási folyamatot, egy stabil, tudatos repertoárt számunkra. Mi lesz azokkal a fontos darabokkal, melyek fejlesztik a technikát és a művészi kifejezést, de nem kedveljük őket, és így önhatalmúlag ignoráljuk azokat? Jó döntés-e ilyen módon haladni?”
Habár sok hasznos dologra felhasználhatók ezek az applikációk, mégsem várhatunk el tőlünk mindent, amit a klasszikus zenetanulás folyamatiban megtapasztalhatunk. Szóval, még számos érvet felsorakoztathatnánk amellett, hogy miért nem ajánlatos teljes mértékben áttelepíteni az életünket a virtuális térbe, még ha most ez is tűnik a legegyszerűbbnek.
(Via Slipped Disc)
