„Ő még rendezte Honthy Hannát, Hruscsov pedig személyesen gratulált neki, volt aztán a Magyar Televízió egyik vezetője, ahogy az Operaház főigazgatója is. A 88 éves Szinetár Miklós viszont ma is aktív” – olvasható egy vele készült interjú bevezetőjében, amelyben a művész, aki 51 éven át tanított a Színművészetin megszakítás nélkül, kifejti véleményét Vidnyánszky Attila ügyéről: „megvédi egykori növendékét azoktól, akik kétségbe vonják művészi nagyságát”, de elmondja, miért gondolja azt, hogy Vidnyánszkynak máris le kellene lemondania.
Az interjúban Szinterár Miklós arra a kérdésre, valóban rosszul működik-e a Színművészeti Egyetem, ahogy azt Vidnyánszky mondja, azt válaszolta, hogy a nagyszerű eredmények mellett ő is lát gondokat és hiányosságokat, melyeket el is mondaná az egyetem vezetésének, ha őt megkérdeznék róla. „Ez a kialakult helyzet miatt éppen nem az a pillanat, amikor a nyilvánosságban áll neki az ember kifejteni, hogy mit csinálna másként” – mondta.
Vidnyánszkyt is tanította, akivel meg volt elégedve szakmailag. „Az Operában rendezett nálam elsőrangú Kisvárosi Lady Macbethet és remek Jenufát. Debrecenben láttam tőle aztán olyan Turandotot, amelynél megrendítőbbet azóta sem, és életem legeredetibb Borisz Godunovját is ott és tőle láttam…A Nemzetiben is szerettem a rendezéseit: a János vitézt, a Körhintát. A nagyúr, Bánffy Miklós feltámasztása pedig nagy tett és gyönyörű előadás volt. Attól már kevésbé voltam elragadtatva, hogy idehozott külföldről mindenféle felkapott rendezőcelebeket. ” Szinetár Miklós úgy gondolja, hogy Vidnyánszkynak vannak nyilatkozatai, amelyek méltatlanok a művészi rangjához – amivel egyébként nincs egyedül. „Nagyon sikeres és tehetséges emberek rendre magukból kivetkőzve fröcsögnek…ez alighanem hungarikum.”
Úgy véli, hiba volt elfogadnia a rendezőnek a kinevezést egyrészt számos más munkája miatt, másrészt azért, mert egy olyan patinás egyetem életében, mint amilyen Színművészeti, ilyen nagy változások nem történhetnek konszenzus nélkül. Már csak saját büszkeségből is le kellene mondania.
Ezt a feszült helyzetet úgy lehet most feloldani, hogy Vidnyánszky Attila fölényesen és elegánsan lemond a teherről, amit a kuratórium elnöksége jelent.
„Olyasvalakire van szükség, akit a szakma többsége elfogad. Azért nem értem a viselkedését, mert az a Vidnyánszky, akit én ismerek, tehetséges művész, ráadásul tényleg szeretetre méltó ember…Nem a törvényesség a kérdés, hanem az emberi méltóság.”
(Via Válasz online)